Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Kálniczky László: Csánki Dezső országos főlevéltárnok, főigazgató pályája

ban Csánki betegsége „idegfájdalmaiból még nem gyógyult meg, s fizetési előlegért folyamodott." 1903-ban, Pauler halálát követően

31 Csánki jegenyei (Kolozs vármegye) nyaralójából („hatheti szabadságom ötödik napján") levelet küldött Thallóczyhoz: „ ...az én sorsomra is, az immár harmadik évtizede hosszú türelemmel, szótalan szenvedéssel várt jóindulatot hozná meg [az országos főlevéltárnoki cím elnyerése - K. L.]. Lassan-lassan enyhült a baj. Rettentő erőfeszítéssel és lankadó erővel, becsülettel hordozott életkeresztem súlyát könnyítené, és újabb munkára képesítene. Tán tudná bizonyítani, hogy ezen körülményben is része van a közügynek."

32 A MOL-on belül ugyanis az előmeneteli rendszer („rukkolás") miatt nem számított kívánatosnak kívülről jött szakférfiú. A levéltárban Csánki a „46 éves többgyermekes volt a legmozgékonyabb, még mindig a VIII. fizetési osztályban vesztegelt." Pauler halála után, bármennyire is ő szeretett volna az MOL élére kerülni, Óváry Lipót, majd Tasnádi Nagy Gyula az előmeneteli ún. „szamárlétra" miatt 191 l-ig megelőzte. 1904. április 1 -jén a rangidős Óváry Lipótot nevezték ki - akit Csánki nem tartott alkalmasnak a posztra -, de nem a Pauler Gyula által élvezett V., hanem csak a VI. fizetési osztályba került, és ezzel elveszett egy hely a rangsorban. Csánki, Óváry megüresedett helyére, végre a VII. fizetési osztályba léphetett.

33 Ekkor azonban hosszú időre „beragadt" az MOL előléptetési rendszere. A tisztikarból már korábban is hiányzott a kollegiális szellem, ami Pauler halála után látványos módon tört felszínre. A notóriusán alacsony fizetések mellett ez sem tette vonzóvá a fiatalok számára a levéltárban való elhelyezkedést. (Például 1905 őszén a már bölcsészdoktor Szekfű Gyula letette a kívánt latin nyelvvizsgát az MOL-ban, de anyagi s előmeneteli, vagy más okokból inkább a Nemzeti Múzeum napidíjas gyakornokságát választotta.) Az új tisztviselők egy részéből hiányzott az az idealizmus, ami Csánkit és kortársait fűtötte, s tudományos és szakmai vezetői ambíciók helyett más tevékenységek útján kísérelték meg jövedelmüket növelni. Tulajdonképpen már Óváry vezetői kinevezése előtt is Csánki Dezső intézte a MOL személyzeti ügyeit. Például a fegyelmi ügyeket: Pettkó Béla távollétében felnyittatta és átkutatta íróasztalát, majd hetekig vallatta az ügyben, hogy állítólag jó pénzért nemességet igazolt, s kedvező levéltári szakvéleményeket adott ki. 31 Sashegyi Oszkár. Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején (1903-1922). In: LK, 48-49. (1978), 23-43. passim. 32 Tömöry, 1976.46^17. 33 MOLK 148.2808/1904. BM. Ein.