Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Kálniczky László: Csánki Dezső országos főlevéltárnok, főigazgató pályája

gyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában" című mű megírását. Csánki új alapra helyezte a munkát azzal, hogy önálló, kiterjedt levéltári kutatásokba fo­gott. Úgy vélte, Teleki József (illetve Szabó Károly) 1863-as munkáját nem befe­jezni kell, hanem a lehető legszélesebb köm (vidéki és családi) levéltári kutatások alapján átdolgozni. Ehhez a munkához fűződnek nagy vívódásai, mivel a birtok­és népesedéstörténet akkor még alig figyelemre méltatott nehéz munkájába sodró­dott bele. Aprólékos pontosságú adatközlés lett feladatává, ami nem hozhat zajos sikereket, de annál idegőrlőbb. Nem tudta elfogadtatni akkori munkatervét, s ma is felbecsülhetelen értékű feltárt anyagának nagy részét ekkor el kellett hagynia. Szabadidejét is feláldozva dolgozott az első köteten, amely 1890-ben két év és hét hónapi szakadatlan munkálkodás után jelent meg Teleki Józsefnek „A Hunyadiak kora Magyarországon" című müve VI. köteteként. (E kötetben egy megyére átla­gosan 30 lap jutott, az 1913-ban kiadott utolsóban Kolozsvár városra önmagában 14 oldal.) Néhány évvel később Körös megyéről készült akadémiai székfoglalójá­ban mutatta meg, hogy mi mindent lehet kihozni ebből az anyagból, ha terjedelmi korlátok nem kötik meg a kezét. A szerző lelkiismeretes szorgalma biztosíték arra, hogy megállapításai szilárd levéltári forrásbázison alapulnak, s ez megóvja művét az elavulástól. „Nekünk, a múltak búvárainak kötelességünk: a történelmi igazság lényeinek megállapítása. Ugyanaz, a mi a tennészettudósé, aki boncol, megállapít, csak a tárgyra tekintve, minden célzat nélkül, mely legszorgosabb kísérleteit is meddővé teheti." - írta ek­kor. 18 1892-ben, 35 évesen neve már szerepel a Pallas Nagylexikonban. Marczali Hen­rik szerint: „az ifjabb történészek generációjának egyik legszorgalmasabb s leglelki­ismeretesebb tagja." 1 Munkájában előrehaladva mind igényesebben, mind több adatot közölve dolgozta fel az addig nyomtatásban még meg nem jelent levéltári anyagot, s azt tudományos lelkiismeretességgel és vasszorgalommal, kötetről kötet­re tökéletesebbé tette. Levéltárosként ugyanis jól tudta, hogy a magyarországi tele­pülések történetének kusza szövevényében, az adatszegénység következtében csak a birtoklás-, család-, és hivataltörténet szálait együtt követve lehet eligazodni. Tíz­ezernyi mozaikból az arra hivatott kéz a XV. századi Magyarország egyes részeinek topográfiai és családtörténeti szempontból olyan teljes és hű képét állította elő, hogy abban joggal a magyar történelmi kutatás diadalát ünnepelhették. 18 Csánki Dezső: Hunyadmegyc ós a Hunyadiak. In: SZ 21. ( 1887) Mell. 8-31. A Magyar Történelmi Társulat 1887. július 24—27-iki vidéki kirándulása Déva városába és Hunyad vármegyébe. 19 Pallas Nagylexikona. IV. Bp., 1893. 609

Next

/
Oldalképek
Tartalom