Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Kálniczky László: Csánki Dezső országos főlevéltárnok, főigazgató pályája

Történeti földrajzi műve köteteinek megjelenése időben (1890, 1894, 1897, 1913) elhúzódott, terjedelemben kötetről-kötetre növekedett, mégis befejezetlen maradt.

20 1913-ban megjelent negyedik kötetében bontakozott ki a maga teljességében szerzői módszere, tudása, egész elgondolása. A tudós elért pályája csúcsára, s a tudományos világ tisztelettel honorálta eredményeit.

21 Főként e nagyszabású munkájáért az 1891-ben az MTA levelező,

22 majd 1900-ban legfiatalabb rendes tagjává választotta, s 1902-ben nagyjutalmával tüntette ki.

23 „Negyvennégy éves korában már kezében volt a legszebb pálma, mit tudós akkor kaphatott, az Akadémia nagyjutalma, s művét kortársai a kutató és rendszerező historikus-munka drágaköveként tisztelték." Akadémiai székfoglalóját „Mátyás király, mint városépítő (Jog-és műveltségtörténelmi tanulmány)"

24 címmel 1904-ben tartotta. Pauler Gyula halála után különben csak ő volt az MTA rendes tagja a MOL-ból, s még öten (!) levelező tagok voltak. Saját egyetemi katedrához azonban soha nem jutott. 1884-ben „Magyarország művelődésének történelméből a XIV-XV. században." témakörből magántanári képesítési minősítését (habilitálását) kérte a budapesti bölcsészkaron, de ezt elutasították. 1894-ben a magyar történelmi tanszéki, majd 1897-ben a magyar művelődéstörténeti tanszéki állásra pályázott (azokat Marczali Henrik, illetve Békefy Rémig nyerték el). 3 20 Akadémiai Értesítő 2. (1891) 67., 249., 296.; uo. 3. (1892) 167.; Turul 10. (1890) 152.: „jeles történetíró, a korszak legalaposabb ismerője". E mű csak „úgy viszonylik a teljes történeti földrajzhoz, mint egy mai helységnévtár a mai állapotok földrajzához" - állapította meg Mendöl Tibor -, „mégis boldogok lennénk, hogyha ilyen vagy ehhez megközelítő helységnévtárakkal hazánk történetének más korszakaira is rendelkeznénk." Csánki Dezső nagy müve is torzó maradt, s a „megígért" térkép, mutató napjainkra készült el. Lásd: Bak Borbála: Történeti földrajz. In: Bcrtényi Iván (szerk.): A történelem segédtudományai. Bp., 1998. 54.; Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. IV. Bp., 1998. 5.; Kálniczky László: Magyarország régi földrajza. Miskolc, 2000. passim. 21 1913. március 13-án Fcjérpataky László, a Magyar Történelmi Társulat másod-alelnöke közgyűlési megnyitó beszédében bejelentette: Csánki Dezső kötete a minap hagyta cl a sajtót és előtte áll az az eredmény, amelynek elérésére csak lelkiismeretes levéltári munka képes. 22 Akadémiai Értesítő 3. (1892) 271., 446^150. MTA levelező tagsági székfoglalója: Körös-megye a XV. században, c. értekezése. Ismertetése: SZ 27. (1893) 810-812.: „A szerzőnek lelkiismeretes szorgalma azonban teljes megnyugvást nyújt az iránt, hogy a mit ő mond, teljesen szilárd alapon nyugszik s a történetírásnak mindig használható cl nem évülő anyaga lesz." 23 Akadémiai Értesítő 13. (1902) 270. 24 Akadémiai Értesítő 15. (1904) 92. 145-154. A odaítélő bizottság elnöke Pauler Gyula, előadója Fcjérpataky László, tagja Nagy Gyula volt.