Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Labádi Lajos - Takács Edit: Szentes város levéltára és levéltárnokai

Számos beadvány, sürgetés után a belügyminisztérium 1867. augusztus közepén utasította a megyét, hogy népszavazás útján derítse ki, hogy a szavazóképes szentesiek valóban akarják-e a rendezett tanács visszaállítását. Az október 15-én megtartott népszavazáson az elsöprő többség a rendezett tanács visszaállítására voksolt. Ennek nyomán a belügyminiszter engedélyezte Szentes rendezett tanácsának helyreállítását, s az első folyamodású bíráskodás megszervezését. Az 1848: XXIII. tc. előírásainak megfelelően kialakított közigazgatási rendszer 1871-ig maradt érvényben. Jelentős változásokat hozott a községek szervezéséről szóló 1871: XVIII. tc, amelynek alapján kidolgozták Szentes város új, a város belső igazgatási rendjét évtizedekre meghatározó szervezési és működési szabályrendeletét. Az 1872 áprilisában jóváhagyott szabályrendeletben részletesen előírták a felállítandó testületek és hivatalok körét, ezek hierarchiáját, a tisztviselők létszámát és feladatait. A képviselő-testület és a tanács tagjait 6 évre választották.

15 A polgármestert és a főbb tisztviselőket (tanácsnokok, főkapitány, főügyész, pénztárnok, számvevő stb.) ugyancsak 6 évre a közgyűlés választotta. (1849-ben, illetve 1867-1871 között a választójoggal rendelkező polgárok közvetlen módon választották meg a polgármestert és a városi tisztikar 22 tagját.) A szakszerűséget biztosító új típusú hivataloknak számítottak (a teljesség igénye nélkül): városi árvaszék, számvevő, tiszti ügyész, tiszti főorvos, leltárbiztos, birtoknyilvántartó, iskolaszék, iskolai törzskönyvvezető, óvoda-felügyelő stb. Szabályozottá vált az iratkezelés és az irattározás, biztosítva a történeti és ügyviteli szempontból értékes iratok megőrzését. Ennek következtében a városi levéltár anyaga rohamosan növekedett, biztonságos megőrzése, rendezettsége és kezelésének szakszerűsége azonban az évtizedek során rendkívül változó képet mutatott. Szentes város „jogállásában" a megyék területének rendezéséről 1873-ban a belügyminiszterhez benyújtott javaslatot követően történt változás. E javaslat szerint Csongrád megye Csanád megye egy részével egyesítendő lett volna, székhelyéül pedig Szegedet szemelték ki. A megyék tiltakozása miatt a tervezetet időlegesen félretették, ennek ellenére Szeged városa mozgalmat indított a számára kedvező székhelyváltoztatás keresztülvitele érdekében. Válaszként Hódmezővásárhely és Szentes is lépéseket tett a székhely elnyeréséért. Kiélezett küzdelem indult az érintett városok között. Szentes esélyeit növelte az a tény, hogy Szeged és Hódmezővásárhely önálló törvényhatósági jogállásánál fogva közigazgatásilag 15 A lakosság létszáma alapján - amely ekkor közel 28.000 fő volt - Szentesen 200 főben állapították meg a képviselő-testületi tagok számát. Ez 1929-ig változatlan maradt, ekkor a községek rendezéséről szóló 1929:XXX. tc. előírásai szerint - érvényben hagyva a virilista rendszert - 80 főre szállították le a képviselők számát, ami 1944-ig volt érvényben.