Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Labádi Lajos - Takács Edit: Szentes város levéltára és levéltárnokai

A város folyamatosan felszínen tartott önállósulási törekvése 1848-ban megvalósulni látszott. Az elnyert rendezett tanácsú városi jogállás révén a település belső igazgatása tovább tagolódott. A város élére a széles hatáskörrel felruházott polgármester került, aki a népképviseleti alapon választott képviselő-testület és a tanács munkájának koordinálása mellett a szakhivatalokat is felügyelte. A működése során keletkezett iratok tartalmi és mennyiségi szempontból ma is a városi levéltár egyik legfontosabb törzsanyagát képezik. A rendezett tanácsú szervezet kiépülése nyomán megkezdte működését a Városi Törvényszék, mely első folyamodású bíróságként intézte a lakosok peres ügyeit. A város életében jelentős momentum az önálló követküldési jog elnyerése, amelynek birtokában 1848-tól saját képviselőt küldhetett az országgyűlésbe. A választásokat lebonyolító Központi Választmány iratai (uralkodói meghívók, választói névjegyzékek, jegyzőkönyvek) a városi levéltár becses darabjai. A császári csapatok bevonulása után (1849. augusztus 2.) a város szabadságharc alatti közigazgatása megszűnt. A rendkívüli állapotra hivatkozva a népképviseleti alapon választott képviselő-testületet feloszlatták, a hivatalokat kinevezés útján töltötték be. Az 1860-ban kibocsátott Októberi Diploma rövid időre megengedte a megyei és városi alkotmányos önkormányzati testületek helyreállítását. Szentes visszanyerte rendezett tanácsú jogállását, s hosszú kihagyás után ismét szabadon választhatta meg tisztviselőit és képviselő-testületét. Az 1861. november 5-ére összehívott városi közgyűlés értesítést kapott arról, hogy az előző napon katonai erővel feloszlatták Csongrád megye Bizottmányát, amelynek következtében a megyei tisztikar bejelentette lemondását. Ennek nyomán a szentesi tisztikar is kinyilatkozta visszalépési szándékát. A képviselő-testület elismerte a lemondás indokoltságát, s maga is követte a tisztikar példáját. Az elkövetkező években ismét a császári hatóságok által kinevezett testületek (Községi Választmány, Gazdasági Bizottmány) irányították a várost, a szakhivatalok azonban folytatták működésüket, biztosítva a zavartalan ügyintézést, valamint a levéltári anyag folyamatos gyarapodását. A mélypont 1865 nyarán következett be, amikor a felsőbb akarat megnyilvánulásaként - egy mondvacsinált népgyűlési határozatra hivatkozva - Szentest ismét megfosztották a rendezett tanácsú városi jogállásától. A városi szervezet helyébe községi szervezetet állítottak, visszahozva a szabadságharc előtti falusi „kupaktanács" rendszert. A város elsőfolyamodású bíráskodási jogköre megszűnt, a szaktisztviselői referenciákat felszámolták, a polgármesteri tisztség helyébe a főbírói tisztség lépett. A városi státus elvesztése általános tiltakozást váltott ki, de a régi jogállás visszaállítását csak az 1867. évi kiegyezés után sikerült elérni.