Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Labádi Lajos - Takács Edit: Szentes város levéltára és levéltárnokai

szerződésekben rögzíteni, az önigazgatás rendje, különösen a bíró és esküdt személyek választása a földesúr személyes befolyása mellett zajlott. A város lakói számuk 1828-ban már 16.134 fő -, elsősorban a föld- és állattulajdonos gazdák (625 családfő), szabadulni akartak az úrbéres nyűgöktől, még akkor is, ha az sokba kerül. Az országos események kedveztek e törekvéseknek, s a földesurak részéről sem mutatkozott merev ellenállás. A szabad polgári tulajdon örökváltság útján való megteremtését Csongrád Vármegye Nemesi Közgyűlése is támogatta. A váltság ügyében 1835 februárjában megkezdődött tárgyalások eredményeként 1836. január 10-én a földesurak megbízottai és Szentes birtokos lakói aláírták az örökváltsági és a legelő elkülönítési szerződést. A szerződés függelékét képezte az ún. koordináció, amely közigazgatási szempontból megfelelt a város szervezési szabályrendeletének. A „koordináció", melynek kidolgozója Klauzál Gábor, Csongrád vármegye törvényszéki bírója és országgyűlési követe volt. Pontosan meghatározta a testületek, a tisztviselők és az alkalmazottak választási módjátjogkörét, kötelességeit és ellenőrzését; intézkedett a város gazdálkodásáról, az első folyamodású bíróság és a városi közigazgatás, valamint a pénzkezelés rendjéről, a szaktisztviselők és alkalmazottak fizetéséről. A város belső közigazgatása átalakult, az igazgatási ágak szakszempontok alapján elkülönültek. Az ügyek intézését képesítéssel rendelkező választott tisztviselők vették át, kiknek működési körét és feladatait ettől kezdve helyi szabályrendelet határozta meg.

14 A tagoltabb, szakszerűbb közigazgatást és ügyvitelt visszatükrözik az utólagos levéltári rendezések során alkalmazott fondcímek is: Szentes Város Közönségének (Közgyűlésének), Tanácsának, közgyámjának (tutorának), adószedőjének, Örökváltsági Pénztárának, rendőrkapitányának, mérnökének (földmérőjének) iratai. Az e korszakban keletkezett iratok közül kiemelt védelmet élveztek az örökváltsággal kapcsolatos iratok, melyek évtizedeken át a város és a birtokos lakosok legfontosabb jogbiztosító okmányainak számítottak. Ugyancsak kiemelt védelemben részesült a város 1840-re elkészült első telekkönyve és térképe, melyeket az 1836-ban új tisztségként belépő földmérő-mérnök készített el. 14 A város és a Károlyi grófok 1878-ig szinte folyamatosan pereskedtek az örökváltsági szerződés miatt, melyről röviddel megkötése után kiderült, hogy számos pontja ellentmond az úrbéri kötésekről szóló 1836: VIII. törvénycikknek, vagyis jogilag támadható. 1840 szeptemberében a vármegye törvényszéke visszaállította a földesúri törvényhatóságot. A bíráskodás joga visszaszállt az uradalomra, a földesúr élhetett a bírójelölés jogával, és fölülvizsgálhatta a város pénzügyeit. Szentes újra úrbéres, földesúri mezőváros lett, dc nem úrbéres szolgáltatásokat teljesített, hanem azok váltságát fizette. Az igazgatás szervezetében, rendjében bekövetkezett minőségi változást azonban visszafordítani már nem lehetett.