Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Dominkovits Péter: Két törvényhatósági levéltáros a XX. század első feléből Házi Jenő és Sümeghy Dezső

A vármegyei levéltárról kialakított fenti kép egy kicsit idealizált volt, az utód, Takács Endre joggal fogalmazott úgy: [Sümeghy] „élete munkájának eredménye, Sopron megye levéltára .. .újból romhalmazzá változott. .."A későbbiekben pedig soha nem tudott napirendre térni a nyugdíjazását követő, az alispáni iratanyagot pusztító barbár selejtezés felett.

80 Utószó helyett A párhuzamos áttekintést követően cseppet sem szerencsés - és főként hálátlanság lenne - az életutak közös tartalmi és formai jellemzőinek vagy eltéréseinek hangsúlyozása, inkább csak egy alapvető szempontot jeleznék. A két törvényhatósági levéltáros életútja, szakmai pályája lényegesen eltért egymástól. Míg Házi - modern fogalommal élve - egyértelműen a történész-levéltáros kiemelkedő alakját jelenítette meg, Sümeghy a történeti, módszertani kérdésekben roppant járatos, de inkább archivisztikai irányban tevékenykedő szakember képét nyújtja. E súlyponteltolódás ellenére mai nézőpontból azt látjuk: mindkettejük más-más arányban, de mindkét területen maradandót alkotott. A levéltári forrásfeltárás, a források szakszerű közzététele mindkettejük szakmai „ars poetica''-jának fontos eleme volt, miképpen az archivisztikai kérdésekhez is a történetiség figyelembe vételével közeledtek. A két „szomszédvárban" eltérő úton és módszerekkel tevékenykedő, de mindvégig szakmai érdekeket képviselő két kitűnő levéltáros életútja egyszerre mutatja meg a szakma egységét és variabilitását. 80 Takács 1958, 323. Itt szeretnem megköszönni lektorom, Bán Péter pontosítást, továbbfejlesztést segítő javaslatait.