Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Hanny Erzsébet: Egy sokoldalú „szakférfiú": Toldy László

könyvtára a Statisztikai Hivatal könyvtára, valamint azt is, hogy a levéltári könyvtárat át kell adni. Toldy és a fővárosi tisztségviselők közötti hűvös viszonyt a közgyűlésen a bizottsági tagok részéről elhangzott kritikák (a könyvtár anyagát tervszerűtlenül gyűjtötték, meglévő katalógusai használhatatlanok, a keresett könyvek nem megtalálhatók) csak elmélyítették. Kőrösy igyekezett mihamarabb átvenni a „fővárosi könyvtárat", annak lajstromait, iratait, ingóságait és pénzeit. Toldy kezdetben vonakodott, de más választása nem lévén körülbelül két hét alatt megtörtént az átadás. Végül a főváros tanácsa a „székesfőváros könyvtárának alapítása" és vezetésében kifejtett tevékenységéért 6000 korona munkadíjat szavazott meg számára. Korábbi munkálkodása elismerésének tekinthetjük, hogy amikor 1903-ban megalakult a Könyvtári Bizottság (a korábbi albizottság helyett), tagjai közé Toldyt ismét beválasztotta.

21 Sajátos alkatából következően egyszerre több dolog is foglalkoztatta. Például az egységes Budapest címere, melynek átalakítására az Ország-Világ hasábjain, illetve a Magyar Történelmi Társulat választmányi ülésén 1896-ban tett javaslatot - vesztére. Allevéltárnoka, Schmall Lajos (1842-1920), akivel viszonya valószínűleg nem volt felhőtlen (talán még a megválasztása idejéből eredően) rögvest „nehéztüzérségi" támadást zúdított rá, soronként cáfolva meg az előterjesztést.

22 Alaposak az érvek, de néhány súlyos vád is elhangzik a választanulmányban, melyek közül a legkisebb, hogy amit a főlevéltáros állít, az ellenkezik a történelmi valósággal. Tagadja, hogy Toldynak valaha is önálló kutatásai lettek volna a címer ügyében,

23 szerinte csak szakirodalomból ismeri az ábrázolásokat, nem jártas Budapest történetében és általában sem mond igazat. Meggyőződése, hogy az új címerre tett javaslatot jogosan utasította el a közgyűlés, és így zárja írását: „Elégedjünk meg azzal a címerrel, amit ő királyi fennsége I. Ferencz József adományozott a város címeréül". Úgy tűnik, a főlevéltárnok viszontválaszra nem szánta el magát. Valószínűleg rengeteg elfoglaltsága vagy más irányú érdeklődése akadályozta ebben. Talán már nem is volt fontos számára a téma. Ebben az időben a Márkus József polgármester által 1897-ben javasolt összevonás kötötte le figyelmét. Ennek értelmében az 21 Remete, 1966. 36-38. p. ós Fővárosi Közlöny 1903. június 30. 22 Schmall Lajos: Budapest czímcrci. Megjegyzések dr. Toldy László „Budapest régibb és újabb czímerci" cimü munkájára. Bp., 1896. 23 Uo, 11. p. „Tudtommal a főlevéltárnok még nem fedezett fel egyebet, mint amit már mások ismertettek..."; „...a főváros pecsétnyomóit a levéltár őrzi, de ezeket sem a főlevéltárnok szedte össze, a mint állítja...".