Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században - Budapest Főváros Levéltára Közleményei (Budapest, 2004)

Hanny Erzsébet: Egy sokoldalú „szakférfiú": Toldy László

összefüggő tevékenységeket végző segédhivatalokat (iktató és kiadó hivatal) Központi Segédhivatallá akarták szervezni. A tanácsi levéltár e hivatal kiegészítő része lett volna. A polgármester szempontja nyilván a napi ügyvitel zökkenőmentességének biztosítása volt. A tervezet azonban nem tisztázta a segédhivatal és a főlevéltárnok egymáshoz való viszonyát. Toldy szerette volna egyrészt biztosítani a főlevéltárnoki státusz függetlenségét a Központi Segédhivatal igazgatójával szemben, másrészt igyekezett a Levéltárat „tudományos" és „nem tudományos" részre bontani. Ennek érdekében szabályrendelet-tervezetet készített. Az 1901-ben a közgyűlés által elfogadott új szabályrendelet annyiban vette alapul Toldy tervezetét, amennyiben szakhivatalnak minősítette a levéltárat. Lényeges újítása volt, hogy a levéltár feladatává tette az őrzött anyag tudományos szempontú kezelését, megőrzését és a történeti értékű anyagok felkutatását, nyilvántartását. Toldy ezzel kapcsolatos újabb előterjesztésében a tudományos feladatkörhöz anyagi segítséget és új státuszokat kért, valamint kísérletet tett az egyes hivatali tisztségek pontos meghatározására. A módosító javaslat legnagyobb értéke, hogy benne a mai levéltáros szakalkalmazott fogalma jelent meg. Sajnos a főváros hatósága nem vette komolyan a levéltár tudományos feladatkörét, és a javaslatot ad acta tette. A főváros vezetése leválasztotta a levéltárról az irattárat, a levéltári szakhivatal tevékenysége az 191 l-es átszervezésig nem módosult. Nem vették tekintetbe a főlevéltáros rendezési, selejtezési, személyzeti előterjesztéseit, részletes munkaprogramjáról készült javaslatát elfektették. Nyugdíjaztatásával sem vártak: amint azt a szabályzat előírta, 191 l-ben nyugállományba helyezték.

24 Toldy életében van még egy homályos pont, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az ügy kipattanásához 1906-ban egy újságíró járult hozzá, aki hozzájutott Toldy Bubics Zsigmondhoz (1821-1907) írt leveléhez, és nyilvánosságra hozta. A botrány nagy visszhangot váltott ki a Budapesti Napló hasábjain, melyhez a közélet nagyjai is hozzászóltak.

23 A levélben Toldy azzal vádolja az akkor 75 éves kassai püspököt - anyagi és erkölcsi kárára hivatkozva és kártérítést követelve -, hogy minden valamirevaló történeti munkáját, ami a neve alatt megjelent, közöttük azt a nagy művet, amelyért 1900-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta,

26 vele íratta, fordíttatta, rendeztette „néger" munkában. Erre nézve azonban semmilyen bizonyítékot nem sikerült találnom. 24 Horváth, 1996. 53-61. p. 25 Remete, 1966. 27. p.