Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Jogi háttér és a működés keretei
Jogi háttér és a működés keretei 27 Trauttmann ügye, uradalmi alkalmazottként, oda tartozott), amelyben példás büntetést kértek a kádárra.78 Az ügy további részletei ismeretlenek, de Trauttmann eltiltása vélhetőleg sikeres volt, a tanácsülési jegyzőkönyvekben többet nem fordul elő. Peter Keller Fő utcai (auf der Hauptgasse, mai Lajos utca vonala) bormérésének volumenét jelzi az idegen bor behozatala mellett, hogy még egy pincért is alkalmazott.79 A már-már nagyüzemi módon üzletelő, a városi és uradalmi fogadók reális konkurenseként fellépő törvénytelen italmérések tulajdonosait azonban ezek a szabályozások nem érdekelték. Jellemző, hogy többször a tanács elé idézték őket, megtiltották nekik a további bormérést, sorozatosan különböző büntetéseket szabtak ki rájuk, mégis gond nélkül folytatták a kocsmáltatást. Valószínűleg bevételük is bőven volt, amiből a büntetést és a helyi (saját) bor mellett a folyamatos forgalomhoz szükséges idegen bort is finanszírozni tudták. Az 1830-as években ilyen volt Lestár özvegye, Friedrich Stacke, Sebastian Wildt vagy Donabergerék bormérése, amelyről később lesz részletesen szó. Lestár özvegyének és Sebastian Wildtnek például 1837 szeptemberében megtiltották, hogy saját szüretelésű bora mellett idegen bort mérjen ki, ellenkező esetben 5 forint konvenciós pénz büntetést helyeztek kilátásba.80 Ugyanekkor Friedrich Stackétól kérték a nevezett összeg azonnali befizetését, mivel „visszaeső” volt, nem először figyelmeztették.81 1838 februárjában ismét behívatták Stackét, Waglert, Philipp Stürzlinger, a Vörösfenyő fogadó 1828-1831 közötti bérlőjének özvegyét, valamint a szintén özvegy Donabergerint. Ekkor elkobzás terhe mellett megtiltották nekik, hogy óbort mérjenek ki, kizárólag saját újboruk kimérését engedélyezték számukra.82 Az intézkedés elsődleges célja ez esetben az volt, hogy nevezettek ne károsítsák meg ezzel a szokással szomszédaikat. (Wildt és Lestár kocsmája a mai Vörösvári úton, Stackéé a mai Kerék utcában volt, Wagleré a mai Harrer Pál utcában, nagyjából az általános iskola tornaterme helyén.) Különösen kínos volt, ha valamelyik szerződéses fogadós hozatott magának máshonnan bort. Mivel az elkobzás mellett ez akár a bérleti szerződés felmondásával, s ezáltal nagy anyagi veszteséggel is járhatott, jellemzően kisebb, városszéli fogadókban próbálkoztak vele. Az Óbuda belterületének északi határánál (mai Laktanya utca - Miklós tér) lévő Vörösfenyő (zum Lerchbaum) fogadó bérlője, Wenzel Polifka rövid időn belül kétszer is hasonló botrányba keveredett. Alighogy átvette a fogadót a várostól 1834 januárjában, májusban már bepanaszolták, mivel két hordó bort hozott be Kalászról [Budakalász]. A tanács a bor egészét elkobozta tőle.83 Ennek ellenére a következő év őszén ismét a tanács előtt kellett állnia, ekkor Pomázról hozatott be vö78 BFLV.l.a 12. kötet 1822.06.01. Nr. 187. 79 BFL V.l.a 17. kötet 1836.08.06. Nr. 163. 80 BFLV.l.a 18. kötet 1837.09.04. Nr. 216., 218. 81 BFL V.l.a 18. kötet 1837.09.04. Nr. 217. 82 BFL V.l.a 18. kötet 1838.02.08. Nr. 82. 83 BFL V.l.v 1834.01.04. és BFL V.l.a 16. kötet 1834.05.17. Nr. 126. A tanácsülési jegyzőkönyvben név nélkül, „a Vörösfenyő fogadósa”-ként említik.
