Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakan
250 Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakban gyökerező földesúri jogát; de azt igenis állítani merjük, hogy azon törvény, melyben e ’ jog gyökerezik, a’ mai kor és állapotoknak többé meg nem felel, ’s változást igényel vagy maga e ’ törvény, vagy az ezzel ellenkező tényleges állapot. /Se’ változást nézve viszont nem hihetjük, hogy ekkor, midőn minden teher a ’ község és az ebben lakó nép vállán terhesül, — a ’ mai korszellem megengedje azt, hogy a ’földes úr csak a 'jogok kizárólagos birtokosa, a ’ község és a nép viszont csak a ’ kötelezettségek és terhek viselője legyen. ” Éppen ezért sérelmezték, hogy a kérdés szabályozásában a Helytartótanács csak a régi - és a község számára hátrányos - törvényeket vette figyelembe, és utalnak rá: nélkülük nem lenne sok haszna a kocsmáltatási jog bérlőjének, hiszen a koronauradalomnak nincs bora, miután a városi község örökre megváltotta tőle szőlőhegyét, amelynek árát még most is fizetik. Az uradalomnak továbbá négy, vagyis inkább mindössze három saját fogadója van, tehát az uradalom és a kocsmáltatási jog bérlője rá van szorulva a gazdákra. Ha a város lakossága elkezdené „ön termesztette romlatlan tiszta borát” árulni az uradalmi bormérés megkerülésével, kiállhatja-e a koronauradalom vagy bérlője a versenyt a drágán vásárolt és költségesen importálandó borokkal, netán hevenyészett kocsmahelyiségeiben, a helyi termesztőkkel? - teszi fel a költői kérdést Óbuda Tanácsa. Említik továbbá, hogy nem sokkal korábban tettek ajánlatot a Pénzügyminisztériumnak a kocsmáltatási jog megváltására. Mivel a koronauradalom a kocsmáltatási jog bérletét elvette a várostól és magánszemélynek adta, szükségessé vált az 1836. évi VI. te. alkalmazása, amely lehetővé teszi a termelői bor árusítását. Továbbá, a Helytartótanács 1854-ben Óbudán hét helyen engedélyezte az úri kocsmáltatási, ahhoz képest az a beadvány időpontjában 18 házban működött, sőt, már a Kunwald Jakabbal kötött szerződésben is ez a szám szerepelt. Továbbá, a Helytartótanács 1863. december 14-én kimondta,53 hogy minden nyilvános üzlet, így a kisebb regálék birtokosai által űzött italmérés is csak a fennálló rendőri szabályok mellett működtethető, figyelembe véve a helyi szükségleteket és viszonyokat, a közerkölcsiséget. Mindezek miatt Óbuda Tanácsa a korlátlan számban nyitható úri kocsmák ellen foglalt állást. Az ügy végkimenetele ismeretlen, a tanácsülési jegyzőkönyvek alapján azonban látszik: a magánszemélyi bérleti rendszer, azaz Kunwald bérlete továbbra is fennmaradt.54 Változás reményét hozta a kiegyezés, amikor maga a tiszttartó kezdeményezett tárgyalásokat az uradalmi regálék megváltásáról. A tanács hajlandónak mutatkozott az egyezség megkötésére, ugyanakor úgy döntöttek, megvárják a törvényhozási időt, reménykedve abban, hogy az országgyűlés is foglalkozni fog a kérdéssel, sőt 1867 decemberében megbízott 53 A Helytartótanács 1864. december 14-i 90172. sz. intézménye, ld. uo. Az intézmény előírta az újonnan nyitandó kocsmák előzetes rendészeti ellenőrzését, kitérve az üzleti helyiségek számára, minőségére, továbbá a kocsmáros személyére. 54 A rendszer érdekessége, hogy 1867 Szent Mihály napjától 1868 Szent György napjáig Kunwald bérelte a városi 5 kocsmáltatási jogot is, 1000 forintért. BFL V. 1 .a 40. kötet 1867.09.14. Nr. 3280.
