Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakan
Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakban 247 az a közjóval és az erkölcsiséggel (!) is összeegyeztethető. A tanács joga a főügyész értelmezése szerint mindössze a meglévő kocsmák ellenőrzésére korlátozódik. Az óbudaiak mindezt visszautasították, arra hivatkozva, hogy Kunwald a 15 napos határidőn túl nyújtotta azt be.42 Mi volt ez a bizonyos 50 Ft bírság? Kunwald állítólag úgy adott úri bormérési jogot hat esetben, hogy engedélyt sem kért, és be sem jelentette a nevezett személyeket. A tanács ezért az 50 Ft büntetés nyolc napon belül történő megfizetésre kötelezte Kunwaldot. A főispáni helytartó, Kapy Ede vizsgálata szerint Kunwald többször is szabálytalankodott, a kocsmák kinyitásáról egyezkedett a helyiekkel, így „ az amúgy is elharapódzott tilos bormérési vágyat növelte, ’s a ’ közrendőri szabályok kezelését megnehezítette”. Büntetését Kapy végül 25 forintban állapította meg.43 Kunwaldot végül 1866-ban kötelezte a vármegye az 50 és a 25 forintos bírságok megfizetésére.44 Kunwald mellett az óbudaiak is több fórumon próbálták érdekeiket érvényesíteni. Szeptemberben ismét megkeresték a járási főszolgabírót, és korábbi határozatokra hivatkozva szerették volna a helyi kocsmák számát 25-ben maximalizálni, elutasítva Kunwald fent említett fellebbezését, rendészeti szempontokra is hivatkozva.45 A vármegye végül, az 1859. évi iparrendeletre hivatkozva próbált észszerűen közvetíteni az uradalom és a város között. Támogatta a létszámkorlátot, hiszen „jogában, de sőt kötelességében áll a ’ közigazgatási hatóságoknak, hogy a ’ bormérő helyek számát a ’ helyi szükség s ’ viszonyok úgy a ’ közerkölcsiség tekintetbe vételével rendőri szempontból megállapítsák”, annyi változtatással, hogy a helyzet rendezéséig a maximális létszám 28 uradalmi kocsma (benne a három uradalmi tulajdonú kocsmával), továbbá, Szent Mihály napjától Szent György napjáig, azaz a két községi kocsma működése alatt nem csökkenthetik az úri kocsmák számát kettővel. Ugyanezen időszakban - a községi bormérés idején - további hét kocsma felállításával, 14-16 000 lakosra számítva, összesen 35 kocsma működését tartották szükségesnek.46 Óbuda természetesen fellebbezett a 18 helyett 28 úri kocsma ellen, mivel az ellentétes a város anyagi érdekeivel, fenyegeti a közerkölcsöt, lehetetlenné teszi a rendőri felügyeletet. Óbudának Szent Mihályól Szent György napjáig volt engedélye kocsmáltatásra, több kocsma nyitásával hét saját kocs42 Gombos Bertalan pénzügyminisztériumi főügyész és miniszteri tanácsos Óbuda Tanácsának, 1864.07.18. (a tanács a június 23-i ülésen tárgyalta az ügyet) BFL V. 1 .b Nr. 11790. 43 A be nem jelentett kocsmák: Haszmann György, Adamy Rezső, Kurz Károly, Schmidt György, Gigler István és Weisz Keresztély. Elnöki jegyzőkönyv, 1864.09.07. A tanács szeptember 17-én tudomásul vette a végzést. Kunwald 14 napot kapott az összeg befizetésére. BFL V.l.b Nr. 11790. 44 Szeles Mihály alispán Pest-Pilis-Solt vármegye közönségének, 1866.02.13., Tanácsülési jegyzőkönyv kivonata, 1866.02.28. BFL V.l.b Nr. 11790. 45 „ ...a’ bérlő is, ki eddig a’ leg nagyobb rendetlenségeket és helytelenségeket követi el, annál sikeresebbel rendben szoríttathassék. " Óbuda Tanácsa a főszolgabírónak, 1864.09.13. BFL V.l.b Nr. 11790. 46 A vármegye ugyanekkor elutasította Kunwald fellebbezését a város 1695. sz. tanácsi határozatával szemben az úri kocsmák beosztásáról. A felek 15 napon belül fellebbezhettek a döntéssel szemben. Elnöki jegyzőkönyv, 1864.09.19. BFL V.l.b Nr. 11790.
