Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakan
248 Epilógus: a kocsmáltatás az átmeneti időszakban máját nem fogja tudni megfelelő áron bérbe adni, tehát kárt fog szenvedni, ráadásul ezzel az uradalmi haszonbérlő kap idővel több jogot, míg a város jogai csorbulnak. „ Már pedig ő gazdagodását a ’ város rovására csak azért czélozza, hogy összeszedett pénzével más idegen városban élvén, pénzét jólléti és kényelmi czikkekre máshol költse el. A város és ennek lakói pedig élnek és maradnak tovább is itt, hogy azon közterheket, miket az adó különböző nemein, ’s a ’ még mindig folyó uradalmi váltságfizetéseken kívül, a ’ törvényszék, közigazgatási és rendőri hatóság fentartása igényelnek, - továbbá is, és mindenha viseljék. ” — tehát a sok kis adózó, a közterheket viselő közösség érdekei állnak szemben a nyerészkedő, vagyonát máshol felhasználó magánvállalkozóval szemben. A város lakosainak számát túlbecsülték, az 1857. évi népösszeírás szerint mindössze 14 096-an vannak, közülük 652 fő máshol tartózkodik, 3228 izraelita, külön, négy kóser kocsmával, így csupán 10 716 fő marad, valamint a hajógyári munkások, akik közül az utóbbi időben sokat elbocsájtottak. Szintén levonandók ebből a nők, gyermekek. így a város lakossága, különösen a borfogyasztó rétegeké jelentősen csökkent. (A beadvány - valószínűleg nem véletlenül - nem említi az itt állomásozó katonákat.) A város nagy része szőlőbirtokos, akik nem látogatnak kocsmákat, hiszen a saját borukat isszák. Az állandó kávé- és sörházak beleszámításával ezért szerintük bőven elég a 25 kocsma. A kocsmák szaporítása a közerkölcs rovására történhetne, mivel aránylag csekély a „ borfogyasztó iparos osztály, a ’ minden nyomon talált kocsmákban csak ingert és csábot nyerne, a ’ maga és családja életének fentartására szükségelt keresményét dobzódva költeni el, miből közvetlen a’ családi egyenetlenség és nyomor egy részről; az ápolandó takarékosság helyett a ’ pazarlás és korcsmái czívodás más részről, valamint közvetve és következmény kint az eladósodás és kifogyhatatlan perlekedés származnék. ” Ráadásul a kocsmákéval a rendőrök számát is növelni kellene, erre azonban nincs pénzük: „ miután a ’ sokasodott korcsmák miatt növekedő korcsmái féktelenség ellenében a ’ kellő rendőri felügyeletet és rendet eréllyel fentartani szinte képtelen lesz, hol vegyen pénzt és embert az eddigi rend megnehezített fenmaradásához akkor, midőn jövedelme még csökken, s a ’ bérlő vagy uradalom részéről pedig semmi segélyt e' részben nem nyer? ”47 Szeptemberben az uralkodó elutasította, hogy a város és a koronauradalom közötti ügyben a vármegye ítélhessen, a Pesti m. k. Pénzügyi Ügyészségre bízva azt, kimondatlanul is Kunwaldnak kedvezve.48 A város ennek ellenére megpróbált nyomást gyakorolni Kunwaldra - amellett, hogy az időközben 100 forintra emelt bírságát leszállították a felére - november elején, rendészeti szempontokra hivatkozva a 28 uradalmi 47 Óbuda Kapy Edének, Pest-Pilis-Solt vármegye főispáni helytartójának, 1860.10.30. (válasz a szeptember 25-i, a Tanáccsal október 17-én közölt határozatra) BFL V. 1 .b Nr. 11790. 48 Ferenc József szeptember 1-én utasította el, a Helytartótanács 18-án értesítette Heringh Mór pilisi járási főszolgabírót, a vármegye nyolc nappal később tárgyalta a kérdést, Óbuda Tanácsa pedig október 19-én vette tudomásul a változásokat. BFL V. 1 .b Nr. 11790.
