Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi...209 meg az erre vonatkozó bejegyzések. Jellemzően átutazó idegenek követték el, akik azzal számoltak, mire kiderül tettük, már messze járnak majd, vagy rövid ideje itt tartózkodó személyek.86 Pénz87 mellett „könnyen felkapható” ingóságokat (mint a ruhadarabok, például kabát, kalap, vagy takaró stb.) tulajdonítottak el előszeretettel. Büntetésük a fennmaradt példák alapján 12-15 botütés, súlyosabb esetben korbácsütés és kitoloncolás volt.88 Egy különösen szemtelen tolvajra példa Georg Reimer szabólegény esete. A 29 éves férfi Csehországból vetődött Óbudára, ahol a község alsó fogadójában eltulajdonította egy aranyműves legény sétapálcáját. Amikor az aranyműves keresni kezdte a sétapálcáját, félreértésből az aranyművest tették áristomba lopás gyanújával, majd miután kiderült, hogy Reimer a valódi tolvaj, és az aranyműves ártatlan, a tanács példás büntetést rótt ki rá: a sétapálca visszaadása mellett megfizettették vele a saját, és az ártatlanul bevádolt aranyműves legény fogvatartásának költségeit, majd 20 botütést követően egy órán belül kötelezték a város elhagyására.89 A fogadós felelősségét, bűnrészességét is felveti az alábbi eset. 1777-ben két nővér, Rosina Amagyi (Omagyin) és Anna Weberin a tanács előtt bepanaszolta két libájuk ellopása miatt Jakoschitz özvegyasszony fiát, Andreast. Andreas beismerte, hogy egy éjjel ellopta Anna Weberin istállójából a két libát - az ítéletből az is kiderül, hogy a lopásban Joseph Gittinger segítette. A libákat először Martin Graífhoz, majd Georg Liegl községi fogadóshoz vitte. Andreas Jakoschitz időközben hajnalban felébresztette barátját, Johann Ottót, hogy meghívja reggelire. Ott nem tudta, Andreas honnan és hogyan szerezte a libákat, de segített átvinni azokat Grafftól Lieglhöz. Ugyanitt csatlakozott hozzájuk Martin Graff fia, Andre és Joseph Lucianovics is (akik állításuk szerint szintén nem tudtak semmit a libák megszerzésének módjáról). A libákat végül Ideginél, a községi fogadóban megsütötte és jóízűen elfogyasztotta a fiatalok baráti társasága. A tanács döntése értelmében Andre Jakoschitzot 20 korbácsütésre ítélték, a bűnrészes Gittingert 4 Ft büntetésre. Noha elismerték, hogy a másik három valóban nem tudott a libák lopott voltáról, valószínűleg elrettentésül ők szintén pénzbüntetésben részesültek: Gráfot és Lucianovicsot 3-3, Ottót 2 Ft megfizetésére kötelezték. A fogadós Georg 86 A komáromi Tüdős Ferenc Mikolay István legényeként dolgozott Óbudán, amikor a község felső fogadójában elkövetett lopás miatt 25 verésre ítélték. BFL V.l.a 5. kötet 1778.10.27. 87 1775-ben Matthias Fürstinger - ekkor elvileg már a felső - községi fogadó fogadósa feljelentett egy Osner nevű embert, miután az a pincéjében lévő pénzesládájából ellopott 30 krajcárt, s ugyanekkor egy üvegkorsó (Seitl Glaß) is eltűnt. Osner először nem ismerte be tettét, majd mégis visszaadta a fogadósnak a nevezett dolgokat, ezért további figyelmeztetés jeléül, „s hogy megjavuljon”, 12 botütésre ítélték. BFL V.l.a 5. kötet 1775.10.31. 88 1782-ben a gombai, 35 éves református Kovács György a sorházban ellopott egy vörös mellényt az egyik helyi napszámostól. Mivel semmilyen hivatalos iratot nem tudott felmutatni, s ezért kóborló személynek (Vagabundus) ítélték meg, büntetésképpen 12 korbácsütéssel kitoloncolták a településről. BFL V.l.a 5. kötet 1782.07.25. 89 Az eset május 16-án este történt, a tanács másnap döntött az ügyről. BFL V.l.a 5. kötet 1779.05.17.
