Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
210 A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi... Lieglt, akinél megsüthették a lopott állatot, s aki az egészet valamiért nem találta szokatlannak vagy gyanúsnak, gondatlanság miatt (Unbehutsamkeit) 1 forint 30 krajcár büntetésre ítélték.90 Kétes nőszemélyek, a prostitúció jelei A kocsmákhoz könnyedén társítják a prostituáltak jelenlétét, ennek feltárása azonban Óbuda esetében (is) nehézségekbe ütközik. A település mind a Zichy-érában (1766- ig), mint II. József koráig egyfajta zárt közösséget alkotott, ahol számon tartották a lakosokat. A változást a már sokszor említett Montour Commission Zichy-kastélyba történt beköltözése, illetve részben a kiscelli kastély átalakítása jelentette. Másrészről a manufaktúrák és egyéb új vállalkozások elkezdtek tömegeket vonzani Óbudára, a hagyományos közösség ezáltal elkezdett felbomlani. Mind a katonák, mind a különféle munkások megjelenése elősegítette a prostitúció elterjedését a 18. század végén. A munkásoknál szándékosan nem kézműveseket, mestereket írtunk. Az elfogott vándor személyekről készített jegyzőkönyvekben tömegesen említik a „mesterség nélkül” (ohne Profession) útnak induló, szerencsét próbáló, lecsúszott vagy lecsúszóban lévő egzisztenciákat. Hozzájuk hasonlóan a nők egy része messzi földről érkezve próbált szerencsét prostitúció útján, ugyanakkor előfordulnak olyan tipikus esetek is, ahol a naiv lány, miután házasságot ígértek neki és csalatkozik, végül rossz útra tér. Érdemes a jelenséget nem kizárólag a kocsmákban, de az egész városban vizsgálni. Az 1770-es évektől találni ugyanis az utcai prostitúcióra utaló jeleket is. Ezek a nők - az elfogástól és kitoloncolástól való félelem miatt - kóborló életmódot folytattak, s rendszeresen az országutak mentén kerestek maguknak ügyfelet. Akár nőt, akár férfit kaptak „ledérségen”, általában testi fenyítést (nőknél korbácsolást) követően kiutasították a városból. A hivatalos igazolás, menlevél (Pass) nélkül kóborló férfiaknál hasonló büntetést alkalmaztak, rendszerint ún. Schub Pauszai toloncolták ki őket a város területéről. Kivételes esetben engedték csak el az elkapottakat,91 ha pedig szigorúbban akartak eljárni, az illetőt besorozták újoncnak.92 Az erkölcstelen életet élő férfiak életmódját sem tűrte a végtelenségig a közösség. 1837-ben már a fő90 Az ügyben a két nővér a jószágigazgatóhoz, Ferberth Xavér Ferenchez fordult, aki azzal a szöveggel továbbította az ügyet a tanácsnak, hogy gondoskodjanak arról, hogy a tettesek példás büntetésben részesüljenek. BFL V.l.a 5. kötet 1777.03.26. és BFL V.l.b Nr. 249. 91 1792-ben például a 36 éves, nürnbergi születésű Peter Neyper a kiscelli kaszárnyában levélhordóként dolgozó barátjával borozgatott, de elszámolta az időt, és amikor későn elindult haza, az éjjeliőrök elfogták. Őt elengedték. BFL V.l.a 7. kötet 1792.03.28. Nr. 35. 92 Neyperrel egyidőben rosszabbul járt a 18 éves, Pfalzból ideérkezett Thomas Adami szabólegény. Állítólag munkáltatója küldte egy kuncsaftjához, de a szerencsétlen sem a megbízásról szóló igazolást, sem menlevelet nem tudott felmutatni, ezért Adamit Pestre küldték újoncnak. BFL V.l.a 7. kötet 1792.03.28. Nr. 36.
