Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi...195 áristomra vagy engedelmességre (Gehorsamkeit) ítélte a renitenseket. Amennyiben a fogadóban történt egy hivatalnok vagy maga a tanács becsmérlése, a fogadós köteles volt az esetet jelenteni akkor is, ha a sértett nem volt jelen. 1774-ben a város felső fogadójának fogadósa, Matthias Fürstinger megjelent harmadmagával (Lenhardt Schitz-cel és a plébános szakácsával, Wilhelm Wagnerrel) a tanácsosok előtt, hogy beszámoljon arról, hogy Matthias Zimmerman a bírót, Matthias Haßmannt és az egyik esküdtet, Johann Ackerlt csirkefogónak (Spitz Buben), a többi esküdtet pedig „koldusnak” (nur Betti Buben) titulálta.11 Mivel Zimmerman a bíróság egészét megsértette, beidézték, illetve viszonylag magas összegre, 12 Ft-ra büntették, de ezt is „kedvezményesen”, tekintettel arra, hogy ittasan cselekedett.12 Zimmerman kirohanása mögött egyébként valószínűleg az állt, hogy nem értett egyet a Haßmann és Ackerl vezetésével indult, az óbudaiak igazságtalan terheinek megszüntetésére törekvő mozgalommal.13 Ackerl és Haßmann úgy tűnik, máskor is a bizonytalan helyzet miatti feszültség célpontjaivá váltak. A Zimmerman-ügy után nem sokkal Michl Jäckl becsmérelte hasonlóképpen Ackerlt az egyik községi fogadóban.14 A tanácsot, mint hivatalt ért sértések esetében a 18. század végén gyakran választották a megszégyenítéssel egyenértékű áristomba helyezést büntetésként. így járt például 1781-ben a bíróságot szidalmazó Anton Saller, akit figyelmeztetésképpen 8 órára áristomba rakattak, s figyelmeztették: legközelebb 25 botütést fog ugyanezért kapni.15 A személyt érintő sértésre jó példa - noha nem tudni, hol történt az eset - a fiatal Michael Reßman, Matthias Reßman fiának esete, aki 1780-ban „színtiszta gyűlöletből” (aus purer Hasmut) mások előtt, nyilvánosan becsmérelte a bírót, ezáltal annak tisztességén csorbát ejtett. A tanács példát statuált vele, s 15 botütésre ítélte, társait pedig utoljára (!) figyelmeztette, hogy ismételt előfordulás esetén 25 korbácsütésre számítsanak.16 11 A fordítás nem adja vissza, mekkora sértésnek számított a fenti jelzők használata. BFL V.l.a 5. kötet 1774.01.15. 12 Uo. 13 A résztvevők listáját ld. pl. BFL V.l.b Nr. 252. 14 „pro Schelm, und Schlechten Man ”, Az ügy egy cukorsüveg (Einen Zuker Huth) miatt robbant ki, amit Jäckl meg akart venni Ackerltől annak bírósága idején, hogy egy Óbudán elszállásolt kapitány vendégül látásánál felhasználja, a kapitánynak azonban végül nem volt szüksége a cukorra, s az Haßmannhoz került. Az emiatt panaszkodó Jäcklt „hogy jobban tudjon tiszteletet tartani”, 48 órányi engedelmességre intették. BFL V.l.a 5. kötet 1775.03.14. 15 BFL V.l.a 5. kötet 1781.12.20. 16 BFL V.l.a 5. kötet 1780.05.18. A korábbi tanácsülési jegyzőkönyvekben az általános „verés, ütés” (Prügeln, Brigeln stb.) szerepel büntetési tételként, az 1780-as években a testi fenyítések is differenciáltabbak lettek, megjelent az enyhébb pálcázás, botütés (Stockschlag) és a legdurvább korbácsolás (Korbatsch, peitschen). A korbácsolást egyébként általában nőknél alkalmazták. A büntetési nemekről részletesen ld. Mezey 2018.
