Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
A KOCSMÁK, FOGADÓK, MINT POLITIKAI MEGBESZÉLÉSEK ÉS EGYÉB MINDENNAPI CSETEPATÉK, BOTRÁNYOK SZÍNTEREI A fogadó, mint a politika színtere A fogadók nem ritkán váltak a közügyek nem hivatalos helyen történő megbeszéléseinek színterévé, különösen a 18. században. A községi fogadóban szállásolták el vagy vendégelték meg az átutazó vagy itt tartózkodó hivatalos személyeket, legyen szó az úriszék képviselőiről vagy a vármegyei huszárokról.1 A század közepén több bejegyzés született, ami szerint a község elöljárói a tanácsüléseken történteket itt tárgyalták meg. Mivel a fogadó az utcához hasonlóan nyilvános térnek számított, az elöljárókkal vagy a katonákkal szemben elkövetett szóbeli és tettleges sértések súlyos becsületsértésnek minősültek. Az alábbiakban a fogadót, mint a közügyek színterét mutatjuk be. 1758-ban a tanács gyakorlatilag saját tagjait intette meg, megelégelve, hogy az esküdtek rendszeresen a kocsmában tárgyalják ki a folyó ügyeket, amivel egyrészt rossz példát mutatnak, másrészt veszekedéseket, verekedéseket idéznek elő. Érdemes a bejegyzést szó szerint idézni, mivel általános jelenséget mutat be: „ Gyakran megesik az esküdtekkel, hogy a közügyekről titkon és kevésbé titkon tárgyalnak a fogadókban a boros padoknál (auf der wein banckh), a község nyilvánossága előtt, bírósági ügyekről tárgyalnak, véleményeznek, amelyből gyakran nagy civakodás, verekedés származik. Ez a község számára rossz példát mutat, többeknek bosszúságot okoz és rombolja a bíróság tekintélyét. A bírósági esküdtek ezen rossz szokását teljesen meg kell szüntetni. Ezért ma azt a határozatot hozták, hogy amelyik esküdt (kivétel nélkül) egy oda nem tartozó dolgot a boros padnál akarna megtárgyalni, az tüstént fizessen 6 Ft büntetést a bíróságnak, és ha ez nem lenne eredményes, az uradalom segítségét fogják igénybe venni. ”2 A határozat, úgy tűnik, eredményes volt, mivel legközelebb csak az 1770-es évekbeli, Ferberth elleni, valamint szabad királyi városi rangért folytatott küzdelem során merült fel a fogadó, mint a közügyek megbeszélésnek színtere. Az ezzel kapcsolatban keletkezett, 1777-es úriszéki végzés szerint az események a városi fogadóban tartott gyűlésen kezdődtek (nem írják, melyikben), Martin Haßmann és Johann Ackerl 1 BFL V.2 Kocsmaszámadások, 1773. A fentnevezettek például 1773-ban többször a felső fogadóban ebédeltek meg, a fogadós a huszárokat hússal, kenyérrel, borral látta el. Az elszámolás szerint a vendégek igény szerint égetett szeszt, halat és marhahúst is kérhettek. 2 BFL V.l.a 4. kötet 1758.02.22. 229. p. A részeg hivatalos személy kérdésére példákat ld. Balázs Kovács 2009. 98-100. p.
