Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi csetepaték, botrányok színterei
194 A kocsmák, fogadók, mint politikai megbeszélések és egyéb mindennapi... kezdeményezésére,3 sőt, később Haßmann házában is tartottak a jószágigazgató elleni gyűlést, ahová 300 (!) embert hívtak össze.4 A tisztségviselők (bíró, esküdtek, jegyző, vagy akár a fertálymesterek) személye elleni inzultusok különösen nagy sértésnek számítottak, amennyiben nyilvános helyen, így például a fogadókban mondták azokat ki. Valószínűleg személyes (érdekellentétek húzódtak a város felső fogadójának fogadósa, Philipp Augsburger, valamint a tanácsosok sorozatos nézeteltérései mögött.5 A jelek szerint eleve heves természetű Augsburger viszonya öregkorára romlott meg a tanácsosokkal, az 1750-es évektől előszeretettel szidalmazta a tisztviselőket. 1759-ben Matthias Lucianovics kisbírót és annak apját szidta, amiért 30 botütésre és 2 Ft büntetésre ítélték.6 1762-ben - nem tudni, milyen előzmények után - kijelentette, hogy „az esküdtek egy garast sem érnek” (die geschworene weren kein Creützer wehret), Sebastian Hirth kisbírót pedig csirkefogó gazembernek (Spitz Bub und Hundshut)7 titulálta. A tanács türelmes volt vele, figyelembe vette előrehaladott életkorát, s félnapi áristomra ítélte, ugyanakkor figyelmeztette, hogy legközelebb ennél szigorúbb büntetésre számitson.8 Ennek ellenére, amikor a következő évben a bíró figyelmeztette, miután egyik vendégével, egy áccsal rosszul bánt és szidalmazta azt (pro Hunds detractiret), a fogadós a bírót is hasonló keresetlen szavakkal illette (der Richter habe ihm ein Teüffel sein Höllische Mutter zu befehlen).9 Utoljára 1763-ban fordul elő a jegyzőkönyvekben, de ekkor egy magánszeméllyel támadt hasonló konfliktusa.10 A forrásokban előforduló becsületsértési ügyek alperesei részben magukat a hivatalokat (tanács, bíróság stb.), részben viszont a tisztséget betöltő személyt sértették meg. A tanács a döntéseiben általában bocsánatkérésre (ezáltal a tisztesség helyreállítására), a sértegetés mértékétől függően testi fenyítésre vagy/és pénzbüntetésre, esetleg 3 „adAream Diversorii Oppidani convocare" BFL V.l.b Nr. 252. 1777.11.24. úriszéki végzés. 4 Uo. 5 Augsburger az 1740-es évektől volt a város fogadósa, ld. a táblázatban. 6 ,,Schelm seye, wie sein Vatter gewesen... Hund... ” Az eset az alsó fogadóban történt. BFL V.l.a 4. kötet 1759.03.10. 7 A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a németek körében a leggyakoribb, férfiakra alkalmazott szidalmazási formák a Spitzbub (csirkefogó), Schelm (kópé), Hundshut/Hundsfut (vö. huncut), néha a Dieb (tolvaj) és annak különböző változatai voltak. A nőket gyakran illették a Húr (kurva), Canalie (Kanaille, gazember) szóval. 8 BFL V. 1 .a 4. kötet 1762.01.30. 9 BFL V.l.a5.kötet 1763.04.30.6.p. 10 Michael Dräpplinnel gorombán bánt és véresre verte. A tanács fellépett az erőszak ellen és 20 botütésre ítélte, hogy tanulja meg: senkinek nincs joga ahhoz, hogy mást megverjen („Deme daß schlagen nirgents kein recht hat, soll in gleicher Maaß mit 20 brigeln abgestraffet werden. "). BFL V.l.a 5. kötet 1763.05.18. Neje, Maria a verést elszenvedők táborát gyarapította, ő 1748-ban tűnik fel a jegyzőkönyvekben, amikor panaszt tett Julianna Fischerin ellen, amiért az a nyílt utcán szidalmazta és megverte („ ...auf der Gassen mit Schimpflichen Worthen und so gar mit Schlägen Tractiret hätte"). Fischer asszonyt, mint nőt verés helyett pénzbüntetésre ítélték: 3 Ft a panaszosnak, 1 Ft 50 dénár a bíróságnak járt. BFL V.l.a 4. kötet 1748.08.03.
