Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Társasági élet, szórakozás: szerencsejátékok, zene, tánc, mulatságok és egyéb szórakozási formák, szokások
174 Társasági élet, szórakozás: szerencsejátékok, zene, tánc, mulatságok... zenélésért 5 Ft konvenciós pénz büntetést, a kávé vagy puncs engedély nélküli felszolgálásáért 2 Ft-ot róttak ki a szabálytalankodóra, második előfordulásnál a büntetést duplájára emelték, és a nyakasság miatt engedelmességre intéssel toldották meg (wegen Halsstörigkeit mit Gehorsam belastet)}9 Visszatérve a verklire, kintornára (vagy ahogy a kortársak nevezték: sípláda, kézi orgona, hangolya20): a zenekaros élőzenéhez képest kevésbé elegánsnak számított, a szomszédos Pesten ugyanekkor kezdett a házaló koldulás egy formájává válni. Már egy 1828-as leírásban az alábbiakat olvashatjuk róluk: „A ’ hordozható Orgonátskák (Werkel) ’s Klavirotskák, mellyeket a ’ szegények élelmük keresésére, mások madarok tanítására fordítnak. ”19 20 21 A vájtfülű, elegáns közönség számára kevéssé kedvelt eszköz volt, különösen, hogy idővel a korábbi, hátrányos helyzetű játékosok mellett egyre több fiatal választotta a koldulás eme formáját. 1839-ben a kisebb, kézi verklik mellett megjelentek a „klasszikus”, két keréken tolt kéziorgonák is.22 Budán hamar a szabadtéri mulatságok elmaradhatatlan tartozékává vált, húsvétkor például a Gellért-hegy oldalán egymást érte a verklisek sora.23 19 BFL V.l.a 18. kötet 1836.12.27. Nr. 49. A zenére vonatkozó rész: „ ...auf das schärfeste untersagt wird eine wie immer Namen habende Music selbst mit den so genannten Treibwerkl zu halten und keinen Tanz Saal zu erichten. ’’ 20 Ld. pl. Regélő 1843.05.07. 1175. p. 21 Rothkrepf Gábor: Az újabb Muzsika Története II. In: Tudományos Gyűjtemény 12 (1828) 10. kötet 5. p. 22 „ A ’ kézi orgonák, mellyekkel házakba, rafinált koldulás alakjában, járnak az ingyen élők Budapesten, nemcsak nagyon szaporodnak, de tökélyesülnek is: úgy hogy már most egy jókora nagyságú orgonácskával is járnak, mellyel két kerekű talyigán vonnak egy házból a ’ másikba, ’s mellynek zenéjét trombita nemű hangok 's török dob és más érczcsengésü hangok is kisérik. [...] Milly kártékony azonban e’ koldulás neme a köznépre, onnan is eléggé kiviláglik, hogy már most nemcsak elnyomorodtak és vakok (mint az előtt) járnak illyesekkel, hanem kisdedek, sőt legizmosabb legények, ifjak, és gyerköczök, kiket mindannyi hasznosabb munka kerülőinek, naplopóknak tekinthetni; ezek és a' vetek járó gyermekek, kik rendesen a ’ koldulást nemcsak már az udvaron, hanem az emeletekben levő lakásokba is bemenvén, szokták végezni, már most hozzá szokván a ’ henye élethez, a ’ munkás élettől idővel is iszonyodni és igy közülök számosán erkölcstelen, dologtalan eletét fognak viselni. Méltán szoros figyelem alá vehetné ezeket a ’ rendőrség, ’s illy semmi fáradtságukba nem kerülő életmódtól bizton eltilthatná őket. " Regélő 1839.07.07. 432. p. Egy másik pesti példa: „A városban hangicsáló kintornák mellett néha olly izmos suhanczokat szemlélhetni, hogy szinte kár időjüket illy lomha barangolásban elharácsolniok. Illyés házalást csupán tehetlen nyomorékoknak kellene megengedni, kik kézi munkából képtelenek megkeresni élelmöket. ” Budapesti Híradó 1846.06.23. 422. p. „ Volt egyszer ollyan idő, mellyben a ’ kintorna-házalás szorosan megtiltatott a ’ belvárosban; de fájdalom! most megint más időt élünk, és naponként 3-4 ollyan concertet van szerencsénk hallani. Legszebb az egész dologban az, hogy közönségesen ketten viszik azt a ’fülsértő síp-szekrényt, ’s míg az egyik forgatja, amicéje teszi — tiszteletét az egész ház majdnem minden szobáiban, természetesen azért, hogy pénzt vagy egyebet adjon neki a ’ szobában lévő. Ha pedig nem kap semmit: a ’ legszebb káromkodásokkal távozik el. — Nem ártana, ha a ’ t. városi hatóság ismételné e ’ tilalmat. " Életképek 1847.12.19. 834. p. 23 Ld. pl. a lipótmezei ünnep leírását 1836-ból: „A ’ hosszas szárazság után kiaszott barna fűnek kopasz tetején több helyen kézi orgona hangjai mellett keringtek a ’ tánczkedvelö ifiak ’s leányok; a ’fogadó két teremében pedig rendesebb muzsika éleszté a’ lábakat. " Regélő 1836.09.15. 589. p. Húsvét a Gellért-hegyen. Regélő 1847.04.11.474. p. Az elegánsabb budai- és más verklisek közti különbségekről: Regélő 1843.07.09. 80-81. p.
