Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
Társasági élet, szórakozás: szerencsejátékok, zene, tánc, mulatságok és egyéb szórakozási formák, szokások
Társasági élet, szórakozás: szerencsejátékok, zene, tánc, mulatságok... 175 A tanács feltett szándéka volt, hogy addig bünteti a zenélő kiskocsmásokat, amíg fel nem hagynak ezzel a gyakorlatukkal, ennek ellenére a jegyzőkönyvekben a kezdeti lelkesedés után nem sok nyoma van ennek. 1837 elején több magánfogadóst (Johann Schäffer, Franz és Johann Donaberger, Friedrich Stacke és Peter Keller) beidéztek és felszólítottak, hogy hagyjanak fel az étel felszolgálásával és a zenével, de - a későbbiek fényében elmondható, hogy - hasztalanul tették.24 A bérelt fogadók mellett 1838-tól a sorházban adtak engedélyt zenélésre.25 1843-ban a status quóra tekintettel annyiban módosították az 1836-os szabályozást, hogy az uradalmi és városi fogadó mellett az addig külön engedélyt kapott magánkocsmákban is elismerték a tánczenét, tánctermeket.26 A fogadós személyesen felelt a zenés mulatságok szabályosságáért, ugyanakkor az önhibáján kívüli botrányért akár kártérítést is igényelhetett. így járt 1824-ben Georg Weber, a Vogl bérlője, aki azzal panaszolta be Carl Sturmot és Pálinkás Józsefet, hogy farsangszombaton (Faschings Samtag (!)) tartott zenés mulatságát megzavarták illetlen viselkedésükkel, annyira, hogy elkergették Weber vendégeit, s ezáltal nagy kárt okoztak neki. A tanács helyt adott Weber elégtétel-kérelmének, részben Sturm és Pálinkás engedetlen viselkedése és a fogadós megsértése miatt, részben azért, mert a vendégek elkergetésével az aznapi bevételtől is megfosztották Webert. A két botrányhőst 12 Ft büntetésre ítélte a tanács, s Pálinkás vélhetően a tanács előtt sem viselkedett kifogástalanul, mivel további 6 Ft megfizetésére ítélték a szegényház javára, miután „gorombasággal illette” a tanácsot.27 A legkorábbi, zenés-táncos magánfogadó a Donabergereké volt. Franz Donaberger a Mókus fogadó bérlőjeként (1816 és 1825 között) kellő tapasztalatra tett szert a vendéglátás terén. Amikor felhagyott a fogadóbérléssel, rövid idő alatt saját, komplex fogadót épített ki. 1828-ban a tanács már - ismételten - azzal fenyegette, hogy megbüntetik, amennyiben továbbra is kávét mér ki vagy zenés-táncos bálokat tart.28 Legközelebb 1834-ben bukkant fel a család neve, amikor Johann Donabergert tiltották el ugyanettől, de nem egyértelmű, hogy a büntetést pusztán azért kapta-e, mert zenéltek a fogadójában, vagy azért, mert ezalatt verekedés tört ki nála. A család renitens voltát jelzi mindenesetre, hogy a tanács ugyanekkor azzal is megfenyegette, hogy ismételt előfordulás esetén 12 Ft büntetés mellett addig fogják áristomban tartani, amíg a bünte24 BFL V.l.b 18. kötet 1837.01.07. Nr. 67. Az idézés során a 49. számú, említett határozatra hivatkoztak. 25 Először 1838-ban, a Georg Nümbergerrel kötött szerződésben szerepel (3. pont). BFL V.l.v 1838.02.24. Valószínűleg ekkor kezdtek a sörházon belül komolyabb kiszolgáló részt kialakítani, ami az 1840-es években a Löwen nevet kapta. 26 Az 1843.12.09-i tanácsülésre hivatkozva, ld. a sorházban lévő, Oroszlánhoz címzett (zum Löwen) italmérésre Joseph Polifkával kötött szerződésben. BFL V. 1 .v 1847.02.11. 27 BFL V.l.a 13. kötet 1824.03.13. Nr. 108. 28 „ ...eine Tantz Musik in Saale zu halten" BFLV.l.a 15.kötet 1828.05.24. Nr. 132.
