Simon Katalin: A kocsmáktól a fogadókig. A vendéglátás keretei és története Óbudán 1848-ig - Várostörténeti tanulmányok 16. (Budapest, 2020)
A fogadóbérlés menete
146 A fogadóbérlés menete majd pár éven belül átálltak a negyedévi befizetésekre,17 hogy problémák esetén korábban tudják megtenni a szükséges lépéseket.18 Ilyen esetekben az új bérlővel egy évre, vagy legkésőbb az összes fogadó bérletének lejáratáig kötöttek szerződést, hogy a következő időszakra újra együtt hirdethessék meg azokat. A község vezetése lépéskényszerben volt, hiszen nekik is fizetniük kellett az uradalom felé.19 Az 1820-as évekre rendszeressé vált a bérlők késése vagy fizetésképtelenné válása. A szerencséseknek ez esetben vagy elengedte a tanács a bérleti díj egy részét, vagy kitolta a fizetési határidőt, esetleg felmondták a bérletet, a felmondási idő rendszerint negyed év volt.20 (Ha nem jártak szerencsével, a bérleti díjat ingó és ingatlan vagyonuk elárverezéséből szerezte be a község.21) 1823-ban már arról olvashatunk, hogy a bérlők alig, vagy egyáltalán nem tudják fizetni az éves díjakat határidőre, még kedvezményesen sem, hátralékokat halmoznak fel.22 Az ügyes bérlő úgy is „kiugorhatott” a vállalkozásból, hogy maga helyett új bérlőt - és mellé új kezest - hozott.23 Az 1840-es években, a magán kocsmák elszaporodásával, amelyek profilja a tiltások ellenére a bormérés mellett jelentősen kibővült, a bérelt fogadók fenntartása egyre nehezebbé vált, amit a fogadósok közösen benyújtott panaszai, és a sikertelen árverések sorozata jelzett.24 A serfőző, a fogadós és a fogadósné helye a közösség életében Mind a serfőző, mind a fogadós a közösség megbecsült, fontos tagjának számított. Ennek egyik oka, hogy a Zichyek idején, mivel a földesúr döntött a sörház és uradalmi 17 Egyébként a fél éves terminus volt az elterjedt, ld. pl. Vas vármegyét. Horváth 2011. 205. 18 Például a Vogl bérlője, Rosalia Emoserin semmit nem fizetett az 1818-19-es évre, és kategorikusan kijelentette, hogy a továbbiakban sem hajlandó. A tanács nem kívánt további engedményt adni neki, mert a Korona fogadó építésekor, 1817-ben már levitték egyszer a bérleti díját 1715 forintról 817- re, amit ráadásul csak féléves részletben kellett volna megadnia, azonban utoljára 1817 májusában fizetett, mégpedig 408 Ft 30 krajcárt. A tanács szerint ennek elnézésével a községet károsítanák meg, hiszen nekik mindenképpen fizetniük kell az uradalomnak a fogadó bérletéért. BFL V. 1 .a 10. kötet 1819.05.15. Nr. 191. 19 Nem véletlenül hangsúlyozza Martin Haßmann a községnek tett érdemei között, hogy 1778-as bécsi kiküldetésük idején elérte, hogy a fogadók bérleti díját négy évre évi 800 forintra csökkentsék 1000 helyett. Martin Haßmann az úriszékhez, 1782.05.13. BFL V.l.b Nr. 340. 20 Pl. 1829-ben Anton Watzofszkynak mondták fel ezért a Mókus bérletét november 1-jei határidővel. BFL V.l.a 15. kötet 1829.07.30. Nr. 123. 21 1825-ben a Vogl bérlője, Georg Weber a bérleti díj maradék felének megfizetésére egy évi határidőt kapott, nemfizetés esetén a tanács végrehajtást helyezett kilátásba a szőlőjére. BFL V.l.a 13. kötet 1825.01.15. Nr. 22. 22 A tanács május 10-i határidőt szabott a fizetésre, de addig senki nem fizetett. Még július végén is próbálta a tanács a maradékot beszedni, 24 órás határidővel fenyegetőzve. BFL V.l.a 13. kötet 1823.03.05. Nr. 102., 1823.04.30. Nr. 164., 1823.05.10. Nr. 175., 1823.07.22. Nr. 243. 23 így mondta fel a Mókus bérletét Georg Hechtl. BFL V. 1 .a 19. kötet 1840.10.31. Ne. 231. 24 BFL V.l.b Nr. 3698.
