Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
Terra recognita vagy terra incognita? 95 zó beépítések karakterét, másrészt a vállalkozók által finanszírozott tervek esetében a tervezőre óriási nyomás nehezedik a területre érvényes építési paraméterek (beépítési százalék, maximális építménymagasság stb.) maximális kihasználása érdekében.”16 A közintézmények elégtelensége A lakópark-építések kapcsán további akut problémaként jelentkezik az, hogy az új lakóépület-együttesekhez nem épülnek közösségi intézmények (bölcsődék, óvodák, iskolák, orvosi rendelők stb.), miközben az új lakókkal jelentősen megnő azoknak a száma, akik egy adott kerületben vagy településen a meglévő intézményi infrastruktúrát igénybe kívánják venni. Ellentétben az egykori szocialista lakótelepekkel, amelyek esetében a rendelkezések kötelezővé tették ilyen alapfokú intézmények létesítését, ma még nagyobb fejlesztések (mint amilyen például a XI. kerületi, 1100 lakásos Nádorliget lakópark) esetében sem terveznek közösségi intézményeket. A vállalkozónak nyilván nem is áll érdekében közösségi létesítmények építése (illetve joggal gondolja azt, hogy ez nem az ő feladata). Az állandó forráshiánnyal küzdő önkormányzatok pedig nem tudnak vagy nem akarnak ilyen intézmények létesítésére áldozni. Szimptomatikus, hogy a rendszerváltás óta gyakorlatilag nem épültek Budapesten új óvodák, iskolák, bölcsődék, orvosi rendelők, helyi sportlétesítmények; a kerületek lakossága azóta is a szocializmusból megörökölt intézményhálózatot használja, noha sok esetben nyilvánvaló, hogy ez a hálózat nem képes többé kielégíteni a mai igényeket. A Fővárosi Szabályozási Keretterv ugyan előírja, hogy az önkormányzatoknak bizonyos területeket közintézmények építése céljából tartalékolniuk kell, ám a rövid távú érdekek általában felülírják a hosszú távú elképzeléseket. „A FSZKT-ben [Fővárosi Szabályozási Keretterv] megállapított intézményterületekkel kapcsolatban a szakma és az önkormányzatok megosztottak, vannak, akik túlzott liberalizmusnak tekintik, hogy a távlatokra vonatkozó mélyebb vizsgálatok hiányában eltűnnek ezek a tartalékolt területek. Az alapfokú intézmények céljára tartalékolt területeket az önkormányzatok nemigen kívánják megtartani, az önkormányzati tulajdonú területek többségét maguk adják el, vállalkozói lakásépítés esetén pedig közük, hogy az ellátást meglévő intézményeikben is biztosítani tudják.”17 Bár a telkeit értékesítő kerület vagy település bevételre tesz szert a lakóparképítés révén, szempontjából mégis kedvezőtlen fejlemény az, hogy az új lakóparkok, társas- ház-komplexumok a meglévő intézményi infrastruktúrára terhelődnek rá. A közintézmények hiánya mint probléma azonban a lakók szempontjából jelentkezik igazán fájó problémaként. Különösen az agglomerációban, a Budapest környéki egykori kis 16 KÖRNER-Nagy 2006. 387. p. 17 KÖRNER-NAGY 2006. 388-389. p.
