Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
96 Az öröklött város települések körzetében megépült lakóparkokat érinti súlyosan a kulturális, szociális, oktatási intézményrendszer elégtelensége. (Az agglomerációs lakóparkokba települtek számára gyakran nincs más megoldás, mint a fizetős magánintézmények igénybevétele, amelyek megnyitását nemegyszer épp a kényszerítő helyzet segíti elő.) Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy Budapest 1980 és 2005 között folyamatosan csökkenő lakosságszáma az utóbbi években indult először ismét növekedésnek. Nem kizárt, hogy részben az elővárosokba való kivonulás lelassulásának, az 1980-as évektől az ezredforduló utánig tartó nagy szuburbanizációs hullám megtorpanásának vagyunk tanúi. Az önkormányzatok finanszírozásának problémái Mindegyik szerző hangsúlyozza, hogy a problémák forrása számos esetben a rövid távú előnyökre vadászó önkormányzat, amely minden lehetséges területét értékesíti anélkül, hogy a hosszú távú következményekkel számolna, és odafigyelne a közösségi célok megvalósulására. Ugyanakkor azt is világossá teszik, hogy a kialakult helyzetért nem lehet kizárólag az önkormányzatokat felelőssé tenni. Cséfalvay a hibát elsősorban nem magukban az önkormányzatokban, hanem azok finanszírozásának anomáliáiban látja. A jelenlegi struktúrában az önkormányzatok nagymértékben függenek az állami támogatástól, ugyanakkor olyan közfeladatokat kell ellátniuk, amelyeket a normatív támogatás nem fedez. Működésük költségeit maguknak kell tehát előteremteniük, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az önkormányzatok a rendszerváltás óta eltelt időben saját ingatlanvagyonukat voltak kénytelenek felélni. Az önkormányzat gyenge alkupozícióban van, mert túlságosan függ a befektetőktől - és a tőlük remélt bevételektől —, ezért velük szemben nem képviseli elég erőteljesen a közösségi érdekeket. (Ezért viselkedik puhán és túl engedékenyen a legtöbb önkormányzat például a beépíthetőség kérdéseiben.) Mindez természetesen nem kizárólag a budapesti kerületi önkormányzatokra, hanem az agglomeráció településeire is vonatkozik. Az utóbbiakkal főleg Cséfalvay foglalkozik részletesen. Nyilvánvaló, hogy az agglomeráció települései estében a fent ismertetetett problémák fokozottan jelentkeznek: egyrészt e települések bevételein belül igen nagy hányadot tehet ki az ingatlanvagyon értékesítése (ezért is oly gyakori a szántók, rétek „belterületbe vonása”, majd építési telkekként való eladása), másrészt itt a leggyakoribb az eredetileg kis településekre méretezett nevelési-oktatási és egészség- ügyi intézmények elégtelensége. A lakópark-építés hatása a lakásállományra A magyar lakóparkok - illetve új társasházak - adottságainak, fizikai jellemzőinek alakulása nem kizárólag a jogszabályokon és az ingatlanfejlesztőkön múlik, hanem a piac által támasztott keresleten is. Míg a gyakorta kedvezőtlenül sürü beépítés főként az
