Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Bérházvilág 1970-ben. Egy belső-erzsébetvárosi ház társadalma és lakásviszonyai
Bérházvilág 1970-ben. Egy belső-erzsébetvárosi ház... 73 neve, már amennyiben megengedhető ez a korábbi magyar zsidó névállomány ismeretén alapuló következtetés, egyaránt jellegzetes zsidó hangzású nevek. T. O.-né, aki 1970-ben a lakás egyik háztartásfője, 1882-ben született Szentmihályúron (ma Szlovákia); 1970-ben 88 éves. A ház azon kevés lakója közé tartozik, akik több nyelvet beszélnek; magyar anyanyelve mellett a szlovákot és a németet. T. O.-né 1938-ban özvegyült meg. 1910-ben kötött házasságából 1911 és 1916 között két lánya és két fia született. (Nők esetében a személyi ív feltünteti a házasságokat és azok dátumait - több házasság esetén mindet -, azok megszűnésének okát, a született gyermekek utónevét, születésének - esetleg elhunyténak - évét és hónapját, valamint azt, hogy a gyermekek közül hány él együtt az anyával és hány él tőle külön.) Egy lánya, illetve egy fia másutt élnek, egy fiát 1943-ban vesztette el, egy lánya pedig társbérlőként vele egy lakásban lakik. Az 1943-ban, 31 évesen elhunyt fiú feltehetőleg munkaszolgálatosként vesztette életét. Elképzelhető, hogy az ő két gyermekét T. O.-né nevelte; a két férfi unoka 1970- ben is T. O.-né háztartásában él, egyikük 32, másikuk 28 éves. Egyikük neve azonos T. O.-né 1943-ban elhunyt fiáéval. A nagymama, T. O.-né hat elemit végzett, nyugdíjas; nincs nyoma, hogy korábban dolgozott volna, viszont szociális segélyben részesül. Férfi unokái közül az 1938-ban született T. A. nyolc általánost és szakmunkásképzőt végzett, szakmája fényező-mázoló, ám 1970-ben konyhai segédmunkásként dolgozik az Izraelita Hitközség szociális konyháján az Újlipótvárosban, a Katona József utcában. A másik unoka, az 1942-ben született T. Gy. nyolc általánost végzett, szakképzettsége nincs, építőipari segédmunkásként dolgozik egy állami építőipari vállalatnál. Bár a személyi ívek szerint mindkét, a lakásban állandó lakosként összeírt férfi unoka házas, nejeiknek nincs nyoma a lakásban (azaz a népszámlálási lakásíven). A második társbérlő és egyben a lakáson belüli második háztartás feje, Ty. R. az ősbérlő T. O.-né leányának, Ty. R.-né T. p.-nek a férje. Ty. R. 1902-ben született, 1970- ben tehát 68 éves. Akárcsak anyósa, ő is a Felvidéken született (Necpál községben), és 18 évesen, 1920-ban került Budapestre. 1970-ben nyugdíja mellett éttermi felszolgálóként dolgozik akkoriban igen exkluzívnak számító helyen, a Belügyminisztérium Klubjában; 1968-as nyugdíjba menetelét megelőzően, aktív korában is pincérként dolgozott a Terményforgalmi Vállalat étkezdéjében. Ty. R. eredetileg hat elemit végzett, a pincér szakmát „gyakorlat útján” sajátította el. Felesége, Ty. R.-né T. p. 1914-ben született Budapesten. Férjével 1934-ben házasodtak, össze, házasságukból egy fiú született. Ty. R.-né férjéhez hasonlóan hat elemit végzett, szakképzettsége nincs, 1970-ben kórházi takarítónő az Orvostudományi Egyetem Mária utcai Bőrgyógyászati Klinikáján. Fiatalabb korában dekorációs munkásként is dolgozott. Fia, Ty. H. 1970-ben 16 éves, a szakmunkásképző első osztályába jár, vasesztergályosnak tanul. Összességében tehát a háztartás eddig felsorolt, egymással rokoni viszonyban álló tagjai az alacsonyan képzett fizikai dolgozó, illetve szakmunkás réteget reprezentálják. A lakás további társbérlője egy kora hatvanas férfi és felesége; ez a házaspár gyermektelen. A férfi, Zs. Cs. Miskolc közelében, Hejőcsabán született 1907-ben. Bádo
