Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján, avagy a zooming in módszere a társadalomtörténetben
28 Az öröklött város ség a közös lakásba magával hoz majd. A kétféle (pénzbeli, illetve ingóságokból álló) hozományt mindig említik a házassági szerződések. A kelengye és a bútor összetétele, mennyisége, illetve az ezzel kapcsolatos elvárás azonban társadalmi rétegenként más és más volt.35 A menyasszony, illetve a leendő házaspár társadalmi helyzete szempontjából a felsorolás több mint tanulságos. Nemcsak az derül ki belőle, hogy ezen a szerényebb középosztályi szinten mekkora jelentőséget tulajdonítottak a kisebb, mindennapi használati tárgyak szerepeltetésének is, hanem ennek a rétegnek a lakáskultúrája is körvonalazódik a leltár révén. A berendezési tárgyak megnevezése (például ebédlőszekrény) utal arra is, hogy a leendő házaspár milyen (hány szobás) lakásba készült költözni. A házassági szerződésben ekképp sorolták fel a kiházasítási tárgyakat: 1 konyhaágy 1 konyhakredenc 1 konyhaszék 1 kis konyhaszekrény 1 fa és szénláda Az összes konyhaedények 2 fénytelen diófa szekrény 2 ugyanolyan ágy 2 ugyanolyan éjjeli szekrény márványlappal 1 ugyanolyan barokk ebédlőszekrény márványlappal 1 ugyanolyan oszlopszekrény (sic!) 1 ugyanolyan kihúzó asztal 1 ebédlőpeluchepamlag [plüssel bevont pamlag] 6 ebédlőszék nyomtatott bőrrel 1 ebédlőszőnyeg 1 asztalterítő 3 ablakfüggöny 2 ágyterítő 2 lámpa 1 ingaóra 8 vánkos 2 dunna 3 paplan 24 ing 12 nadrág 35 GYÁNI 1995. 17. p.
