Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján, avagy a zooming in módszere a társadalomtörténetben
Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján... 29 6 hálóköntös 6 alsószoknya 24 harisnya 48 zsebkendő 7 asztalteríték 12 ágyhuzat 24 lepedő 36 törölköző 36 törölő rongy 6 asztalfutó 3 mislieu 12 tálcakendő 8 ruha 2 női kabát 1 szőrmegallér 1 medallion lánccal 3 aranygyűrű briliánttal összesen 1500 forint értékben. A házastársak egymás utáni örökösödését a mindenkor érvényben lévő magyar törvények szerint állapították meg. Annyit mindenesetre külön is feltüntettek, hogy ha a feleség a házasságkötéstől számított egy éven belül gyermek nélkül halálozna el, akkor a készpénzhozományát a férj a feleség szüleinek köteles visszaszármaztatni (egy éven túl viszont megörökli azt). A férj halála esetén (időbeli megkötés itt nem szerepel), a feleség az ő egész vagyonának haszonélvezője élete végéig, illetve addig, míg újra férjhez nem megy. Érdekes pontja a szerződésnek az, amely az esetleges válás módját és következményeit részletezi. A szerződés a szokásos módon rendelkezik arra az esetre, ha a házas együttélés a férj hibájából szakadna meg: ettől kezdve a félj minden hónapban 60 forint tartásdíjat köteles fizetni a feleségének (és az esetleges gyermekeknek) addig, amíg a tartásdíj kérdése a válóper folyamán véglegesen nem rendeződik, s míg „Hajduska Rezső nejének a készpénzhozományt, kiházasítási tárgyakat, közszerzeményt, és a rituális válólevelet ki nem adja.” A rituális válólevél közjegyzői okiratban való említése egyértelművé teszi, hogy a házaspár az izraelita felekezet rítusa szerint köt házasságot, és adott esetben elválni is így fog. (A magánéletet is szabályozó zsidó vallási törvények összefoglalása, a Sulchan Aruch szerint a rituális válás a válólevél (get) átadásával válik érvényessé.) Hajduska Rezső és Roth Adél házassági szerződésének válásról szóló passzusa ezután explicit módon és szokatlanul keményen rendelkezik a nő hibájából történő válás esetére, s ezzel mintegy előre fegyelmezi az asszonyt: „Ha azonban a házassági együttélés a nő hibájából válnék lehetetlenné, akkor a férj nejének sem tartásdíjat fizetni, sem hozományt, kiházasítási tárgyakat és közszerzeményt kiadni nem
