Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján, avagy a zooming in módszere a társadalomtörténetben
Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján... 25 5-én kötöttek házasságot. A házasságból két lánygyermek született, 1896. április 10-én Vilma és 1897. szeptember 12-én Mária. Az asszony azon az alapon kérte a kötelék felbontását, hogy férje őt „1899. június hó 21. napján szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta és hozzá többé vissza nem tért. Tekintve, hogy ... alperes volt az, aki a fent kitett időben a házas együttélést megszakította és az életközösséget azóta, daczára az ez iránt... kibocsátott bírói határozatnak - helyre nem állította, azt pedig, hogy az elhagyásra jogos oka lett volna, bizonyítani meg sem kísérli,..., sem a békéltetésen, sem a tárgyaláson meg nem jelent, képviselte - téséről nem gondoskodott,... a felek házassági köteléke az 1894 évi XXXI. te. 77. §. a) pontja értelmében alperes vétkességének megállapítása mellett felbontandó volt.” Az ítélet a gyermekeket „tartás és neveltetés végett” anyjuknál helyezte el. Az apát az ítélet nem kötelezte gyermektartás fizetésére; vagyoni igények szintén nem támasztattak. Az ítélet 1900. október 9-én kelt. A perirat szerint Pichler László ebben az időben Mára- marosszigeten, az Úri u. 45. sz. alatt élt, „Trausz Izsáknál”, azaz vélhetőleg albérlőként. Kohn Adolfiié szül. Rosenberg Rebeka (Rézi) gépírónő, VII. István tér 7. sz. alatti lakos 1899. szeptember 4-i keresettel indította meg a válópert félje, az akkor már külön élő Kohn Adolf üzleti alkalmazott ellen.29 Kohn Adolf és Rosenberg Rebeka (Rézi) Miskolcon, az ottani izraelita hitközség rabbija előtt 1894. május 6-án kötöttek házasságot. A házasságot, hasonlóan az előző két esethez, az 1894. évi XXXI. te. 77. §. a) pontja alapján bontotta fel a bíróság az alperes vétkesnek nyilvánítása mellett 1901. július 23-án. A gyermekek, az 1895-ben született Hermann és az 1896-ban született Jenő elhelyezéséről és tartásáról a bíróság nem határozott, hanem - az ítélet jogerőre emelkedése után - a főváros árvaszékéhez utalta a kérdést. A fentebb röviden összefoglalt válóperes iratokból néhány dolog biztosan tudható, illetve kikövetkeztethető. Egy lakóházon belül három asszony inditotta meg válóperét két éven belül, 1899 és 1901 között. Érdekes volna felvetni azt a - szükségszerűen hipotetikus - kérdést, hogy vajon minek volt köszönhető ez a „válási dömping” az István tér 7-ben. Szinte biztos, hogy a három asszony ismerte egymást, és könnyen elképzelhető, hogy mintaként hatottak egymásra. Bár a három válóper egy házon belül soknak tűnik egy olyan időszakban, amikor (4-5 évvel a polgári házasság bevezetése után) a bíróság által kimondott válások száma Budapesten nem haladta meg az évi háromszázat, és amikor - konkrétan az 1898-1901 közötti időszakban - Budapesten 10 000 házasságra évente kevesebb, mint négy válás jutott30, tekintetbe kell venni azt is, hogy a három párból kettő izraelita vallású volt. Márpedig e felekezet körében, mivel a zsidó 29 BFL VII.2.C. 1899. V. 322. 30 GYÁNI 1995. 21. p.
