Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján, avagy a zooming in módszere a társadalomtörténetben
26 Az öröklött város vallás törvényei a házasságok felbontását 1895 előtt is lehetővé tették, a válásnak mint intézménynek nagyobb hagyományai voltak.31 Mindhárom esetben jogos ok nélküli elhagyás volt a válóok. A férjek tartózkodási helye mindhárom esetben ismert (a különélő férjek lakcíme mindhárom per irataiban szerepelt). Noha mindhárom házaspárnak voltak gyermekei, az ítéletekben gyermek- tartásról vagy csak abban a formában esett szó, hogy a bíróság az anyákra testálta a gyermek tartásának kötelezettségét, vagy az árvaszékhez utalta a kérdést. Vagyoni igények egyik esetben sem támasztattak, holott a további kutatás alapján arra lehet következtetni, hogy a házasfelek legalább két esetben nem vagyontalanul kötöttek házasságot.32 Igaz, a három asszonyból kettő a válóper idején kereső foglalkozást űzött, tehát magáról és gyermekeiről valamilyen mértékben képes volt önállóan gondoskodni. A három válóper fennmaradt dokumentumai azonban óvatossággal értelmezen- dők.33 Először is, a tárgyalt három esetben a válóperekről nem a teljes peranyag maradt fenn, hanem csak a bírói ítéletek (a tényállás leírásával) és azok indoklásai. A kihúzott részekből és a beszúrásokból minden esetben látszik, hogy formairatokkal állunk szemben, amelyeket nem ezeknek az ügyeknek a kedvéért szerkesztettek, csupán azokhoz igazítottak. (A legszemélyesebb információk, például a házasságból született gyermekek neve és születési éve például mindig a lapszélen, beszúrások formájában szerepelnek!) Okkal feltételezhető, hogy mindhárom válóper egy bizonyos sémát követett; a válóper során a valódi konfliktus nem került napvilágra, mint ahogy az is feltételezhető, hogy bizonyos vitás kérdéseiket a felek peren kívül rendezték. Miről lehet itt szó? A jogos ok nélküli elhagyás nagyon gyakran közös megegyezéses válást takart. A polgári házasságról szóló 1894: XXXI. te., mely 1895. október 1-jén lépett életbe, nem tette lehetővé a házasság közös megegyezéssel történő felbontását; a törvény indoklásában szerepel, hogy nem akarták a válásokat ezzel bátorítani, illetve nyilván a törvény parlamenti elfogadását megkönnyítendő tettek ilyen engedményt a konzervatívabb közvéleménynek. Kétségtelenül voltak valódi elhagyásos esetek. Ha hosszú idő telt el az életközösség megszakítása és a válóper megindítása között, akkor valószínű, hogy a jogos ok nélküli elhagyás valódi válóok volt. Eseteink közül ilyennek tűnik Hoffmann Emma esete. Amikor azonban az elhagyás és a kereset beadása között 31 Az 1894: XXXI. te. életbelépését követő első 92 budapesti válópert vizsgálva Gyáni Gábor is arra a következtetésre jut, hogy a zsidó vallásúak „élen járnak a korai válásokban: a vizsgált válókeresetek kétötödét, szám szerint 36-ot ugyanis az izraelita felekezethez tartozó férfiak és nők nyújtották be.” A felekezet vallási tradíciói mellett Gyáni ennek okát a kényszerű társadalmi gettóközösségből való kitörés vágyában látja. Ld. GYÁNI 1995. 24-25. p. 32 A házasságkötésnek a periratokban szereplő helye és ideje alapján kikereshetőek a házassági anyakönyvi kivonatok. A házasfelek apáinak foglalkozása következtetni enged arra, hogy a házasságkötés idején milyen volt a friss házas férj, illetve feleség vagyoni-társadalmi helyzete. 33 A válóperes iratok itt olvasható értelmezése legalább annyira Nagy Sándornak, Budapest Főváros Levéltára munkatársának, mint a szerzőnek az érdeme. A továbbiakban hivatkozott adatok és iratok egy részére szintén ő hívta fel a figyelmemet.
