Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján, avagy a zooming in módszere a társadalomtörténetben
24 Az öröklött város 7. számú ház egyes lakóit: három házassági szerződést, illetve másik három házaspár válóperes iratait vetettem elemzés alá. Felvetődik a kérdés, hogy ezek az ügyek, dokumentumok mennyiben és mi módon használhatók társadalomtörténeti forrásként. A magánélet mely oldalai jelennek meg ezekben az iratokban? Ha pedig nem csak a jogi aktusokban tükröződő magánélet részleteire vagyunk kíváncsiak, hanem a házasuló, illetve váló felek vagyoni helyzetére, státusára is, alkalmasak-e erre a válóperes iratok, illetve házassági szerződések?26 Mielőtt ítélnénk, vessünk először egy pillantást három válóper tényeire. Három válóper Guth Adolfné szül. Hoffmann Emma VII. István tér 7. sz. alatti lakos 1901-ben vált el Guth Adolftól.27 A felek annak idején Újpesten, az izraelita hitközség rabbija előtt kötöttek házasságot 1881-ben; a házasságkötés előtt, 1878. november 26-án született Izidor nevű fiút utólag törvényesítették. A válást az 1894 évi XXXI. te. 77. §. a) pontjában meghatározott bontóok, azaz jogos ok nélküli hűtlen elhagyás alapján mondták ki. Izidor, aki a válás kimondásakor még kiskorú (22 éves) volt, „tartás és neveltetés végett felperesnek, az anyjának adatott”. „Felperes”, így a perirat, „az alapon kéri a kötelék felbontását, mert férje őt 1895 év folyamán szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta s hozzá többé vissza nem tért. Tekintve, hogy [a felperes] meg nem cáfolt előadása szerint az alperes volt az, a ki a mondott időben a házas együttélést megszakitotta s az életközösséget azóta, daczára az ez iránt 4188/901. sz. a. kibocsátott bírói határozatnak, helyre nem állította, ennélfogva a felek házassági köteléke az 1894 évi XXXI. te. 77. §. a) pontja alapján alperes hibájából felbontatik.” A bírói ítélet indoklásából kiderül, hogy az alperes, Guth Adolf nem jelent meg a tárgyaláson. A válást 1901. március 15-én kelt keresettel indították meg, és 1901. augusztus 27-én mondták ki. Pichler Lászlóné szül. Vlaszaty Lujza elárusítónő, VII. István tér 7. szám alatti lakos 1900. március 14-én indította meg a válópert férje, Pichler László színész ellen.28 A férj és a feleség a belvárosi római katolikus főplébánia lelkésze előtt 1895. május 26 Ennek a fajta forráselemzésnek a lehetőségeit Gyáni Gábor villantotta fel Házasságok kötése és bontása c. tanulmányában: ld. GYÁNI 1995. 12-27. p. A válások, illetve válóperes iratok mikro- és mentalitástörténeti elemzésének egy korábbi történeti korszakot felölelő, kiváló példája MÁTAY 2006. A dualizmus korának vonatkozásában egy bonyolult házassági történet jogtörténeti és antropológiai mélyelemzésére ld. NAGY S. 2009. 48-57. p. Nagy Sándor munkája a jelen tanulmány szempontjából azért is releváns, mert felhívja a figyelmet a zsidó és a keresztény felekezetek által követett házasságjog, illetve házassági gyakorlat eltéréseire és ellentmondásaira. Nagyobb mennyiségben és sokoldalúan dolgozott fel budapesti házassági szerződéseket RIGÓ 2009. 27 BFLVII.2.C. 1901. V. 128. 28 BFL VII.2.C. 1900. V. 96.
