Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - „A másik Bécs”. Az osztrák századforduló változó képe a Schorske utáni történetírásban
212 Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, histográfia közzétett. Sajnálatos, hogy Jetzinger energiáinak nagy részét az kötötte le, hogy cáfolatokat fogalmazzon a Hitlerrel kapcsolatos közkeletű tévedésekre, a Mein Kampfhak a bécsi korszakot illető utólagos fikcióira, valamint August Kubizeknek, Hitler ifjúkori barátjának és egy darabig bécsi albérlőtársának visszaemlékezéseire. Jetzinger volt az egyik olyan korai szerző, aki Hitlernek a Mein Kampfban foglalt önéletrajzi állításait a legnagyobb fokú szkepszissel kezelte, és a bécsi korszak alaposabb megismerésének szükségességét hangsúlyozta. így, noha a cáfolatok mellett a korrajzra neki magának jóval kevesebb ideje jutott, mégis fontos előkészítője a Hamann által képviselt kritikus, oknyomozó kutatásnak. A másik előfutárt viszont épp az általa megrajzolt igen alapos „környezettanulmány” miatt fontos megemlíteni (Hamann különös módon nem szerepelteti bibliográfiájában, és nem is hivatkozik rá; mivel egyébként is kevés angol nyelvű szakirodalmat használt, elképzelhető, hogy nem ismerte.) Az amerikai történész, William A. Jenks 1960-ban jelentette meg Bécs és az ifjú HitlerAl című monográfiáját, amelyet a történet- írás méltatlanul elfeledett, holott Jenks Schorskénél sokkal alaposabban és szerteága- zóbban, ráadásul nem kevésbé szellemesen elemezte a század eleji bécsi társadalom és politika összefüggéseit. Az előfutárok közül leginkább ő az, akinek Hamannhoz hasonlóan - csaknem négy évtizeddel korábban - sikerült egy Hitler életműve szempontjából teljes kulturális-politikai kontextus megrajzolása. A „másik Bécs” - másik világ? Hitler alakján keresztül természetesen csak bizonyos területeit barangolhatjuk be a „másik Bécs” kultúrájának. Nem utolsósorban azért, mert a szórakozás számos, általa frivolnak vagy erkölcstelennek vélt formájától a különös lelki alkatú linzi fiatalember következetesen távol tartotta magát. Az olyan hívságos mulatságok, mint amilyeneket például a Práter kínált, őt sosem kísértették meg. Ezek a területek pedig fontos részét képezik Bécs „alternatív” kulturális körképének. Egyúttal azonban épp ezeknek a kulturális szféráknak a vizsgálata veti fel azt a nagyon lényeges kérdést, hogy mennyire indokolt éles határvonalat húzni az „egyik Bécs” és a „másik Bécs” között. Az utóbbi két évtized irodalmában több olyan munka akad, amely a közös terrénumokat, a választóvonalak gyakori elmosódottságát hangsúlyozza. Az operett ideológiája és a bécsi modernség című könyvében41 42 Csáky Móric a bécsi operett társadalmi beágyazottságát elemzi, egyúttal pedig olyan forrásokként kezeli a témául választott zenés darabokat, amelyekből sok minden kiolvasható a célba vett közönség gondolkodásmódjával, vágyaival kapcsolatban (mivel a műfaj a közönség41 Jenks i960. 42 CSÁKY 1999. Eredeti német nyelvű kiadása: CSÁKY 1996.
