Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - „A másik Bécs”. Az osztrák századforduló változó képe a Schorske utáni történetírásban
204 Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, histográfia E sorozat részeként jelent meg 1986-ban a Hubert Christian Ehalt, Gemot Heiß és Hannes Stekl által szerkesztett Boldog, aki feledni tud...? A másik Bécs 1900 körül16 című kötet. A cím utalás A denevér című operett sokat idézett soraira: „Glücklich ist/ wer vergißt/ was nicht mehr zu ändern ist”, azaz „boldog, aki feledni tudja azt, amin változtatni úgysem lehet”. Egyben pedig ironikus célzás arra, hogy a századfordulóval foglalkozó szerzők zöme mintegy „elfelejtette”, hogy az akkori Bécs másból is állt, mint irodalmi kávéházakból, operából és művészetért rajongó nagypolgárságból. Az előszó nem hagy kétséget afelől, hogy a kötet célja a tudatos ellenakció volt. írója, Hubert Christian Ehalt szemére vetette az addig megjelent Bécs-irodalomnak, hogy aránytalanul nagyra értékeli a kultúra jelentőségét, s ráadásul annak egy szűkén értelmezett fogalmával dolgozik, miközben sem a kultúra más formáiról, sem pedig az akkori élettapasztalat számos lényeges eleméről nem vesz tudomást; az például, hogy hogyan érzékelték a kisemberek az akkori világot és saját városi környezetüket, alig jelenik meg a történetírásban.17 Az előszó azonban nem csak az „alulnézetből”-perspektíva hiányát tette szóvá, azaz - az imént idézett rész itt kiegészítésre szoml - nemcsak azt kérte számon a bécsi századfordulóval foglalkozó történészektől, hogy elfeledkeznek a kisemberről, és ezzel az akkori Bécs lakosságának többsége kimarad az általuk felrajzolt képből. Azt is a szemükre vetette, hogy a szokásos „Bécs 1900” kép egyik társadalmi réteg mindennapi életével sem foglalkozik, így azzal a közép- és nagypolgári rétegével sem, amely Mahlert, Schnitzlert, Wittgensteint stb. adta a világnak; így azonban a történészek saját tárgyuk megértéséhez szükséges fontos adalékoktól fosztják meg magukat.18 Ebből következik, hogy a Boldog, aki feledni tud... kötetben összegyűjtött tanulmányoknak nemcsak az volt a céljuk, hogy az egykori szegények és elesettek életviszonyainak ábrázolásával egészítsék ki a fényes „Bécs 1900” képet, hanem hogy adalékokkal szolgáljanak az akkori városi társadalom különféle rétegeinek történetéhez, felvillantva azok hétköznapjait: családi életüket, neveltetésüket, lakásviszonyaikat, szexuális szokásaikat, az őket körülvevő iskolai és munkahelyi miliőt.19 Különösen érdekes például az a tanulmány-pár, amely két különböző társadalmi réteg élményeit állítja egymás mellé: Harmes Stekl önéletrajzokon alapuló tanulmánya a polgári gyerekkorról és Reinhard Sieder cikke a század eleji bécsi munkáscsaládokban felnőtt gyerekek tapasztalatairól (az utóbbi munka alapjául a visszaemlékezőkkel készített szóbeli interjúk szolgáltak).20 16 EHALT-HEISS-STEKL 1986. 17 EHALT 1986. 11. p. 18 EHALT 1986. 13. p. 19 Ehalt 1986.10. p. 20 STEKL 1986.; Sieder 1986.
