Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - „A másik Bécs”. Az osztrák századforduló változó képe a Schorske utáni történetírásban
A „másik Bécs”: az osztrák századforduló változó képe... 203 réteg és etnikum közül a bécsi zsidóság társadalomtörténete a legalaposabban feldolgozott.13 Ehhez képest feltűnően csekély például a csehekkel foglalkozó irodalom,14 holott számszerűleg ők alkották Bécs akkori legnagyobb etnikai kisebbségét, és a multikulturális együttélés vizsgálata szempontjából legalább annyira érdekesek lehetnek, mint a zsidók; csakhogy a fin-de-siécle kultúra perspektívájából a Bécsben élő csehek marginális jelentőségűek, társadalmi és nyelvi helyzetüknél fogva egyaránt. Az a tény, hogy a bécsi századforduló irodalmában mind a mai napig hangsúlyosan jelen vannak a hagyományos kultúrtörténetként jellemezhető munkák, sajátos jelentőséggel ruházza fel ezt a területet. Nemzetközi mértékkel mérve épp a bécsi század- forduló bizonyult az egyik olyan fontos terepnek, ahol a magaskultúra történetének művelése töretlen tradíció maradt, amelyet máig sem szorított háttérbe a hetvenesnyolcvanas évek nagy antropológiai fordulata. Ennek oka részben az a már említett tény, hogy Schorske tanulmányai, amelyek az angolszász intellectual history korábbi hagyományait követik, megírásuk idejénél jóval később kezdtek szélesebb körben hatni. Noha esszéi többségét a hatvanas években írta, azok egybegyűjtve, kötetként csak 1981-ben jelentek meg; és bár amerikai szakmai körökben korábban is ismerték őket, Schorske igazán nemzetközi hatást ekkortól fogva fejtett ki. Ehhez a hatáshoz viszont már hozzájárult az amerikai történetírásnak az a vonulata is, amely a hetvenes évektől kezdve Schorske nyomán „állt rá” az osztrák századforduló problematikájára. Az ellenreakciók: „a másik Bécs” Mindazonáltal nem sokkal a Bécs 1900-divathullám kitörése után megjelentek az ellenreakciók is az osztrák, idővel pedig a nemzetközi történetírásban. Sokan felfigyeltek a századfordulóval kapcsolatos kultúrtörténeti munkák egyoldalúságára, rámutatva egy új szemléletmód és egy tágabb témaválasztás szükségességére. E vélemény megjelenésében döntő szerepe volt a történeti antropológia térhódításának, illetve az antropologizáló történetírás sajátos német változata, az Alltagsgeschichte kibontakozásának. A Böhlau Kiadó 1984-ben indított új sorozata, a Böhlau Kulturstudien teljes egészében ennek az új, tágabban értelmezett kultúrafelfogásnak a jegyében fogant; a sorozat szellemiségét mi sem jelzi jobban, mint az első, programadó kötet címe, Történelem alulnézetből.15 13 Ld. például ROZENBLIT 1983.; WlSTRICH 1989.; BELLER 1989. 14 Mind a mai napig mérvadó munka: GLETTLER 1971., valamint annak a szélesebb közönség számára átdolgozott változata GLETTLER 1985. 15 EHALT 1984.
