Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján, avagy a zooming in módszere a társadalomtörténetben
Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján... 19 A háziúr, Kuklay János és felesége, Kuklayné Duday Jozefa életéből szokatlanul sok magánjogi okirat maradt fenn, amelyek alapján jól rekonstruálható a teréz-, majd erzsébetvárosi háztulajdonos pár társadalmi és vagyoni helyzetének, sőt részben magánéletének alakulása is. Kuklay bizonyos szempontból régi vágású háziúrnak tekinthető. A lakóépület, amelyben maga és családja is benne lakott, az István tér régebbi, kisebb és kevésbé igényes házai közé tartozott. A háztulajdonos különféle ügyleteiből ugyanakkor kitűnik, hogy a szolidan vagyonosodó háziúr a továbbiakban egyre vállalkozóbb szelleműnek mutatkozott: újabb ingatlanokba fektette pénzét, és a század végén feleségével, Duday Jozefával együtt már több bérházat birtokolt. Ezek egyikének mérete, színvonala jóval meghaladta a szerény István téri házét, melyhez azonban a házaspár mindvégig hűséges maradt. Kuklay már az 1870-es években is birtokolt egy kertes villát a Városligetben, az István út 60. szám alatt. Egy 1875-ben kelt munkaszerződésből világosan kiderül, hogy ezt a villát a tulajdonos többlakásos bérházzá alakíttatta, lakásonként külön-külön konyhával és verandával, nyilván azért, hogy egyenként adhassa bérbe a lakóegységeket.16 Két évtizeddel később valószínűleg ugyanezt az István úti ingatlant adták el Kuklayék Schlafgottsch Marianna grófnőnek, egyik István úti szomszédjuknak 63 000 koronáért.17 Ez az adásvételi szerződés így szól: ingatlan ”két lakházzal, egy konyhával, nyolcz verandával, három szalettlivel, egy húzókúttal, ..., closettekkel, lugassal, cseijékkel, fákkal, növényekkel, kövezetekkel, vízvezetékkel a kertben s általában minden alkotórészekkel”. A grófnő a vételárat az adásvételkor teljes egészében kifizette. Kuklay és neje egy évvel később, 1894. május 15-én Matits Döméné Kedvessy Máriától 143 000 forintért megvásárolta a VIII. József körút 40. szám alatti háromemeletes bérházat oly módon, hogy átvállalták a Matitsné által előzőleg felvett jelzáloghitel-tartozás még fennálló részét, 71 191 forintot és kamatait, valamint az eladó másik, 50 000 forintos banki hiteléből 30 000 forintot. A fennmaradó 41 880 forintot a vevők az adásvételi szerződés megkötésekor készpénzben fizették ki. Férj és feleség fele-fele arányban lett tulajdonos.18 A különféle okiratokból, adásvételi szerződésekből általában is az derül ki, hogy Kuklay János és neje, Duday Jozefa vagyonjogilag teljesen egyenrangú felekként viselkedtek. Ingatlanaiknak egyenlő arányban voltak tulajdonosai, sőt 1894. január 26-án végrendeletet is közösen készítettek ugyanazon közjegyző előtt.19 Vagyoni helyzete alapján Kuklay a helyi közéletben is szerepet játszott. Az István tér kevés (1893-ban mindössze nyolc) választójoggal bíró lakosa közé tartozott (sokatmondó azonban, hogy ebben az évben az egész VII. kerületben mindössze 325-en vélő BFLVII.210. 1875-0102. 17 Ld. az 1893. június 23-án kelt adásvételi szerződést. BFL VII. 170. 1893. 669. 18 Az 1894. május 15-én kelt adásvételi szerződés: BFL VII.173. 1894. 1563. 19 BFL VII. 170. 1894. 66.
