Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - Erzsébetvárosi legendák. Az interjúk haszna a várostörténetben
Erzsébetvárosi legendák. Az interjúk haszna a várostörténetben 175 látják az ott élők lakóhelyüket.33 A kutatók többféle módszert használtak. Amellett, hogy támaszkodtak az 1990-es és a 2001-es népszámlálás adataira, survey módszerrel is dolgoztak. Ez a kérdőíves felmérés 1800 főt érintett. Ezen kívül 20 úgynevezett mélyinterjút is készítettek. A kutatás során részben arra voltak kíváncsiak, mi a helyiek véleménye társadalmi környezetükről (ezt érdekes volt összevetni a népszámlálások adatainak elemzésével). Számos kérdés pedig magára a városrészre vonatkozott: Rákérdeztek például arra, hogy mennyire elégedettek vagy elégedetlenek a Belső-Erzsébetvárosban élők a lakókörnyezettel, és mennyire kötődnek a városrészhez; milyen életszakaszban költöztek oda és miért; mi a véleményük a városrehabilitáció kilátásairól, és hogyan látják, illetve tapasztalják meg közvetlenül a környék lehetséges megújulását. A tanulmány sok esetben idéz az interjúkból, a belső-erzsébetvárosiak narratíváival támasztva alá a kérdőíves felmérés tanulságait. Egy jellemző interjúrészlet, amely a városrehabilitációval kapcsolatos várakozásokra és csalódásokra világít rá: „Az első volt a Rumbach Sebestyénben egy kiállítás, makettekkel, elképzelésekkel. Mindenki odavolt, hogy milyen szép lesz itt. (...) Nem értek egyet a bulldózerpolitikával. De már nem lehet egy meginduló folyamatot leállítani. Úgy, hogy öt éve hitegetik a lakókat. Különböző tervek voltak: átalakítják, lebontják, árkádosítják...Mindegyik változat lényege, hogy ki kell költözni. A legutóbbi időben pedig fölröppen a hír, hogy nem lesz semmi. Nem lehet így nekilátni a rehabilitációnak. Célok, eszközök és pénz kell hozzá, és amikor megvan a pénz, akkor a lakókat értesíteni kell. Emberi módon, tudatva, mire lehet számítani. Ehelyett itt a teljes bizonytalanság.”34 Amikor a közelmúlt és a jelen kutatásáról van szó, a környék régi lakói mellett tanulságos megszólaltatni az új beköltözőket is, hiszen ők bizonyos értelemben a kívülálló szemével látják a városnegyedet; a városmegújulást és ellentmondásait másképp érzékelik, mint a régtől fogva ott élők. Esetükben kulcskérdés, hogy milyen okokból költöztek a környékre; a városrész történeti jellege, aurája mennyiben befolyásolta őket lakóhelyük megválasztásakor; mennyiben vannak egyáltalán tudatában a városrész múltjának, annak az örökségnek, amely a sok évtizede óta ott élő lakosok számára magától értetődő, közös tudás. Interjúalanytól függően itt is sokféle nézőpont lehetséges, ezért érdemes törekedni minél többféle típusú, hátterű ember „begyűjtésére”; magyarok és különféle nemzetiségű - adott esetben magyar állampolgárságot szerzett - külföldiek, Budapestről származók és vidékről frissen a fővárosba költözöttek, különféle fele33 A kutatás eredményeinek közlését ld.: CSANÁDI-CSIZMADY- KŐSZEGHY—TOMAY 2006. 34 CSANÁDI-CSIZMADY-KŐSZEGHY-TOMAY 2006. 87. p.
