Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján, avagy a zooming in módszere a társadalomtörténetben
Az István tér lakói a 19-20. század fordulóján... 15 Nagydiófa u. — Dob u. - Teréz krt. által bezárt négyszögben, és 51-61 % a városrésznek a Teréz körúton belül eső maradék területén, valamint a Teréz körúton túli utcákban.7 8 Erzsébetváros lakosságának egyébként 1900-ban közel 84%-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek, illetve nevezte meg a magyart, mint azt a nyelvet, „melyet a magáénak vall, s legjobban és legszívesebben beszél” - ahogyan a kérdést a népszámlálás kérdőívén megfogalmazták. 2. táblázat Erzsébetváros nemzetiségi megoszlása 1900-ban (%of‘ Magyar Német Szlovák Egyéb Erzsébetváros 83,90 11,71 2,35 2,04 Erzsébetváros beltelek 84,06 11,75 2,13 2,45 Budapest 79,60 14,00 3,43 2,97 Léptékváltás Amennyiben finomítani, illetve pontosítani akarjuk a 19. század végi statisztikából és a kortárs benyomásokból kirajzolódó társadalomképet, érdemes „ráközelíteni” a városrészen belül egy adott utcára vagy térre, az utca vagy tér egyes házaira, majd azok lakóira. Tanulmányom célja ez a fajta társadalomtörténeti mélyfúrás: a belső-erzsébetvárosi István teret három ottani bérház lakóin és tulajdonosain keresztül próbálom meg jellemezni, 1900-ra és az akörüli néhány évre fókuszálva. A magyar várostörténeti szakirodalomban több kísérlet is történt egy-egy bérház, illetve nagyobb bérházcsoport lakóösszetételének elemzésére, különféle történeti időmetszetekben.9 E tanulmány keretei között magam bizonyosnál többre nem vállalkozhattam; ugyanakkor igyekeztem arra törekedni, hogy ha statisztikai sokaságot nem is, de legalábbis több egymással ösz7 Ld. az „Az izraeliták eloszlása” c. térképet in: KÖRÖSI THIRRING 1905. 56 és 57. oldalak között. 8 KÖRÖSI—THIRRING 1905. 68-69. p. 9 Gyáni Gábor e tekintetben úttörő tanulmányában rekonstruálta, hogy kikből állt a 20. század elején egy Lipót körúti bérház lakóinak közössége, milyen volt a lakók társadalmi összetétele. Ld. Gyáni 1998. 112-170. p. Az egyes bérházak társadalomszerkezeti elemzését nagyobb léptékben valósította meg nemrégiben VALLÓ 2008., illetve ennek publikált, rövidített változata: ld. Valló 2011. Valló ilyen mély- túrásokkal cáfolni tudta azt a közkeletű vélekedést, hogy abban a városrészben az ún. keresztény úri középosztály lett volna a domináns. Nagy Ágnes lipótvárosi bérházakat vizsgált, rámutatva arra, hogy a modem nagyvárosi társadalom vizsgálatában milyen előnyei lehetnek a városrészektől az egyes lakókig, a kvantitatív elemzéstől a mikroelemzésig ívelő történészi kutatásnak. Nagy Á. 2004-2005. Ugyancsak az 1941-es népszámlálásra épít NAGY Á. - RIGÓ 2009.
