Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Bajban ismerszik meg… Keresztény-zsidó együttélés a budapesti Klauzál téren 1938 és 1945 között
154 Város, kultúra, közösségek Az egyes háztartások felekezeti összetétele pedig rendszerint cifrább képet mutatott a főbérlő közvetlen családjáénál. Amint azt korábban bemutattam, számos családdal lakó személy - például mindenes cseléd, albérlők, ágyraj árók, tanoncok, távoli rokonok stb. - élt együtt a főbérlővel és szükebb értelemben vett családjával, gyakran valamelyik keresztény felekezetet reprezentálva. A népszámlálási ívek tanúsága szerint az izraelita lakosok aránya a Klauzál tér egyes házaiban 1941-ben 11% és 70% között mozgott. Feltételezhetjük, hogy a Klauzál téren a zsidók számaránya 1941-et követően sem csökkent, a csillagos házak 1944. júniusi kijelölése idején pedig alkalmasint meg is haladta a népszámlálás alapján kiszámítható értékeket - legfőképpen azért, mert a gettósítási rendeletek minden, faji alapon zsidónak minősített személyre vonatkoztak, nem csupán az izraelita felekezetüekre. A Klauzál tér házainak többsége tehát a lakók összetétele alapján okkal tarthatott számot arra, hogy 1944 júniusában csillagos házzá minősítsék. A csillagos házakat elvileg két szempont szerint választották ki: egyrészt az épület tulajdonosának státusa, másrészt a lakók összetétele alapján. Ha a tulajdonos zsidónak minősült és a lakók többsége is zsidónak számított a fennálló törvények szerint, akkor az épületnek minden esélye megvolt arra, hogy csillagos ház legyen. (Igaz, a csillagos házak kijelölésének gyakorlata a valóságban ennél sokkal következetlenebbnek bizonyult.)41 A források alapján nyilvánvaló, hogy a többi fővárosi kerülethez képest a VII. kerület nem zsidó lakosai különösen nagy számban döntöttek a helyben maradás mellett, akkor is, ha házukat csillagos házzá nyilvánították. 1944 novemberének végén a VII. kerület összesen 162 csillagos házából 144-ben részben nem zsidók laktak.42 Ami a Klauzál teret illeti, csak hipotéziseim vannak a maradási hajlandósággal kapcsolatban. A Klauzál téren viszonylag jó állapotban voltak a házak, a környező utcákhoz képest magasabb volt a tér presztízse, és a környezet is kellemesnek számított. A Klauzál téren lakni jobb életminőséget jelentett, mint a környéken bárhol másutt: zöld fákra nyílt kilátás az utcai ablakokból, a térre néző lakások kifejezetten napfényesek voltak, és a tizenhat házból hatnak két, egynek pedig három oldala nézett utcára. Azaz a környező szűk utcák gangos bérházaihoz képest a Klauzál téri házakban eleve több volt a világos, utcai, jobb adottságokkal bíró - és ezért magasabb bérű - lakás. Alkalmasint a keresztény bérlők szívesebben maradtak kedvező fekvésű otthonaikban, mintsem hogy bizonytalan színvonalú lakásba költözzenek át a város másik negyedébe. 41 Zsidók és nem zsidók egy-egy épületen belüli arányát nem az 1941-es cenzus alapján határozták meg, nyilván azért, mert 1944-ben faji kritériumokat vettek alapul, míg 1941-ben felekezetieket. Ezért 1944. június elején a fővárosi hatóságok gyors felmérést végeztek a város házállományáról. A házmestereket kötelezték arra, hogy házuk lakóival kapcsolatban adatokat szolgáltassanak; nekik ezáltal kulcsszerep jutott a felmérésben. 42 BRAHAM 1988. 218. p.; COLE 2003. 154. p.; KOMORÓCZY 2012. 851. p. Mindannyian a Zsidó Tanács által 1944 novemberében végzett felmérés adataira támaszkodnak.
