Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Bajban ismerszik meg… Keresztény-zsidó együttélés a budapesti Klauzál téren 1938 és 1945 között
134 Város, kultúra, közösségek fel a kérdés, hogy van-e alapjuk a városrészhez fűződő történeti legendáknak. A hellyel való azonosulás, akárcsak a turisztikai vonzerő, gyakran a múlt hamis vagy legalábbis erősen átszínezett felfogásán alapszik - igaz, ez cseppet sem árt az emlékezet-ipar virágzásának. A többi közép-európai „zsidónegyedhez” hasonlóan a Belső-Erzsébetváros is jelentős történeti újraértelmezésen ment át a rendszerváltás óta eltelt időszakban. A kétezres évekre általánossá vált, hogy „régi pesti zsidónegyedként” emlegessék; ezzel az elnevezéssel azután nemcsak (vagy nem feltétlenül) az ott élők azonosulhatnak, hanem a zsidóságukat megélni kívánó, de másutt lakó budapestiek és az idelátogató külföldiek is. A „márkanév” természetesen a turizmus és a városmarketing számára is tág lehetőségeket kínál.7 Az újabb kiadású útikönyvekben a VII. kerületnek ez a része Budapest fontos látnivalói között szerepel mint „Old Jewish Quarter”, nem is beszélve a kifejezetten zsidó emlékhelyek felkeresésére szakosodott turizmusról, amelynek Budapesten épp a Belső-Erzsébetváros a fő látványossága. Egy történeti városnegyed ilyesfajta újradefiniálása azonban veszélyeket is rejt magában. Nem utolsósorban annak veszélyét, hogy egy etnocentrikus, identitásépítő narratívából kicenzúrázzák az „oda nem illő” etnikumok, csoportok történetét - a Belső-Erzsébetvárosból jelesül a nem zsidó lakosokét. Ami egyenlő a történeti tények meghamisításával, a Belső-Erzsébetváros egykori társadalmi valóságának, etnikai-felekezeti sokszínűségének tudomásul nem vételével. A történész-szakma korántsem egységes annak megítélésében, hogy a Belső-Erzsébetváros (a vele szoros történeti-kulturális egységet alkotó Belső-Terézvárossal egyetemben)8 valaha is zsidónegyed lett volna. Azok, akik a városrész zsidónegyed-mivolta mellett törnek lándzsát, rendszerint azzal érvelnek, hogy a terület központi szerepet játszott a „zsidó Budapest” történetében; a 18. század végétől egészen a II. világháborúig igen magas volt az itt lakó zsidók számaránya, és ami még ennél is fontosabb, a negyedben található meg a zsidó hitélet számos nélkülözhetetlen intézménye. A judaizmus mindhárom magyarországi hitágazatának épült itt jelentős zsinagógája, tartottak itt fönn iskolákat, rituális fürdőt, mészárszéket, hentesüzletet, kóser vendéglőt, még cukrászdát is.9 Ezeknek a helyeknek egy része ma is működik, a múltban pedig - szól 7 Tóth 2008. 8 A 18 század végéig a negyed kívül esett a pesti városfalon, és a Terézvárosnak nevezett külváros részét képezte. A városfalat utóbb elbontották, a külvárosok pedig infrastrukturálisan is egybeforrtak a belvárossal. Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítésekor Terézváros az új főváros egyik kerülete lett. A Terézváros déli része 1882-ben Erzsébetváros néven különvált, így jött létre a VII. kerület. A manapság „Pest régi zsidónegyede” néven emlegetett környék magába foglalja a Belső-Erzsébetvárost és a Belső- Terézváros egy sávját is (ld. a terület térképét az 1. ábrán). 9 PERCZEL 2004. és K.OMORÓCZY 2004.
