Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Bajban ismerszik meg… Keresztény-zsidó együttélés a budapesti Klauzál téren 1938 és 1945 között
Bajban ismerszik meg... Keresztény-zsidó együttélés ... 133 Egyvalami biztos: a történelmi „zsidónegyedek” egykori etnikai-felekezeti arculata visszavonhatatlanul a múlté. Bár e városrészekben az elmúlt másfél évtizedben jelentős társadalmi átalakulások zajlottak, ez nem jelenti azt, hogy az egykori zsidó lakosok vagy az ő leszármazottaik tértek volna oda vissza; nem ők azok, akik manapság újranépesítik a berlini Scheunenviertelt vagy Krakkó Kazimierz kerületét. Az elmúlt hetven évben végbement társadalmi folyamatok visszafordíthatatlanok; e régi-új negyedek „zsidó” jellege tehát nem a lakosság összetételében, hanem valami másban gyökerezik. A vészkorszakot túléltek magas számaránya miatt Budapest különleges eset, ezért bizonyos tekintetben a Belső-Erzsébetváros is kivétel a fenti megállapítások alól; ezzel együtt ott is csekély mértékű a kontinuitás a háború előtt ott élt családok és a mai lakosság között. A „zsidónegyedek” reneszánsza mögött részben idegenforgalmi, részben ingatlan- piaci marketingmunka áll, de legalább ilyen fontos a jelenség identitáspolitikai vetülete is. Az utóbbi különösen igaz Budapestre, ahol - Közép-Kelet-Európában egyedülálló módon - a háború előtti zsidó lakosság jelentős része túlélte a vészkorszak megpróbáltatásait; és ahol a túlélők, az ő leszármazottaik, hozzátartozóik és a velük azonosságot vállalók nagy száma miatt a zsidó hagyományok reneszánsza másképp értelmeződik, mint azokban a közép-európai nagyvárosokban, ahonnan jórészt eltűnt az egykori zsidó lakosság. A zsidó identitás újrafelfedezése és megélése sokakat érintő, élő folyamat, az 1980-as évek óta markánsan létező társadalmi realitás. Ebben a kontextusban a „régi pesti zsidónegyed” sokak személyes kötődésének, elköteleződésének tárgya és terepe, s nem tekinthető pusztán a városmarketing szülte konstrukciónak. A turisztikai megfontolások mindazonáltal mindegyik „történelmi zsidónegyed” esetében kulcsszerepet játszanak: cél az, hogy a negyedek egyediségét, vonzerejét a zsidó műemlékek helyreállításával, színvonalas bemutatásával növeljék (ennek jeles példája a prágai Josefov), a zsidó kulturális hagyományokat pedig tematikus fesztiválok és más rendezvények keretében elevenítsék fel és tegyék a mai látogatók számára befogadhatóvá. Miközben a negyedek revitalizációjával összefüggésben új kulturális és szórakoztató funkciók jelennek meg, a zsidó örökség is egyre nagyobb hangsúlyt kap. Ezt jelzi a gyakran vallási ünnepekre időzített zsidó fesztiválok, koncertek rendszeressé válása, a zsidó témákra szakosodott könyvesboltok és könyvkiadók megjelenése, a zsidó profilú - vagy akként reklámozott - éttermek és kávézók sokasodása, illetve a sajátos zsidó színházi tradíciók felelevenítése (ahogy az a Belső-Erzsébet- városban és Kazimierzben történik).6 A kulturális branding nyomán a negyed lieu de mémoire-rá válik az emlékezni akarók számára - vagy Heu d’ identité-vé azok számára, akik személyesen kötődnek a zsidó hagyományokhoz. Vegyük azonban észre: mindez gyakran lazán függ csak össze a szóban forgó hely történeti tényeivel, s joggal vetődik 6 A Belső-Erzsébetváros egykori zsidó helyszíneinek kulturális célú hasznosításával kapcsolatban ld. GANTNER-KOVÁCS 2008.
