Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Bajban ismerszik meg… Keresztény-zsidó együttélés a budapesti Klauzál téren 1938 és 1945 között
132 Város, kultúra, közösségek Történeti elemzésem választott terepe, a Klauzál tér, egészen a legutóbbi időkig a sűrűn beépült Belső-Erzsébetváros egyetlen tere volt. Úgy vélem, hogy ez a tér több szempontból is reprezentatívnak tekinthető a negyed egészét illetően. A továbbiakban a Klauzál téri háztartások összetételét vizsgálom az 1941. évi népszámlálás lakásívei alapján, különös tekintettel a háztartásokon belüli felekezeti keveredésre.3 Arra, hogy miért olyan meghökkentően magas az egy lakásban együtt élő zsidók és keresztények aránya a teret körülvevő tizenhat lakóházban, több lehetséges magyarázattal is szolgálok majd. Az elemzés során folyamatosan szem előtt tartom a tágabb kontextust: figyelemmel leszek a makrotársadalomban zajló hosszú távú folyamatokra, például a zsidóság asszimilációjára; tekintetbe veszem a Belső-Erzsébetváros mint városnegyed sajátos hagyományait; illetve utalok majd arra, hogy milyen közvetlen - és nemegyszer visszafordíthatatlan - hatással volt a nagypolitika a VII. kerület mikrovilágára (gondolok itt például a zsidótörvényekre, Magyarország 1941-es hadba lépésére, az ország 1944. márciusi német megszállására, valamint az 1944. októberi nyilas hatalomátvételre). A közép-európai „zsidónegyedek” reneszánsza az 1990-es években kezdődött. A megújulás a legtöbb esetben közvetlenül kötődött az egykori szocialista országokban 1989-90-ben lezajlott rendszerváltáshoz és annak következményeihez. Az államszocializmus bukásával a városfejlődés terén is új viszonyok teremtődtek; többek közt az addig elhanyagolt városi terek lehetséges hasznosítására terelődött a fejlesztők figyelme.4 Az 1990-es évek elejétől lendületet vett a slumosodó városmagok rehabilitációja, a szónak mind fizikai, mind szimbolikus értelmében. Ami az egykori „zsidónegyedek” megújulását illeti, az érintett környékek fizikai valójukban és múltjuk megítélésében is átalakultak; történeti imázsuk nagymértékben újraértelmeződött. A folyamat valójában inkább nevezhető re-kreációnak, mint rekonstrukciónak: az adott városnegyedek múltjának újraalkotása ugyanis a jelen igényeinek megfelelően zajlik.5 3 Az 1941-es népszámlálás kérdőíveit minden lakásról külön töltötték ki, részletesen feltüntetve a szobák számát, jellegét, a lakás felszereltségét stb. A lakókról hasonlóan részletes kimutatás készült, amely tartalmazta legfőbb paramétereiket (a háztartásban betöltött szerepkörüket, foglalkozásukat, vallásukat, állampolgárságukat, nemzetiségüket, anyanyelvűket, illetve azt, hogy az illető mikor költözött a lakásba). A Klauzál téri kérdőíveket épületenkénti bontásban a BFL őrzi: BFL IV. 1419. j. (Klauzál tér 1^1: 512/11. számlálójárás; Klauzál tér 5: 519/a számlálójárás; Klauzál tér 6-7: 519/b számlálójárás; Klauzál tér 8-9: 518/11. számlálójárás; Klauzál tér 10-13: 518/1. számlálójárás; Klauzál tér 14-16: 514/11. számlálójárás.) Ezúton szeretnék köszönetét mondani Lugosi András történésznek, a BFL levéltárosának, aki a népszámlálási iratanyag referenseként és a két világháború közti korszak szakértőjeként segített eligazodni a népszámlálási iratokban, és akivel mindig megvitathattam a kutatás közben felmerülő problémáimat. Köszönet illeti még Gyimesi Emesét és Csillik Dávidot a cikkhez készített adatbázis elkészítésében nyújtott segítségükért. 4 A közép-európai történelmi zsidónegyedek megújulásának összehasonlító elemzésére, a folyamat ellentmondásainak bemutatására ld. MURZYN-KUPISZ 2009. 5 Ezt az aspektust hangsúlyozza MURZYN-KUPISZ 2009. valamint WALIGÓRSKA 2009.
