Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Budapesti mesék. Jókai és az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Budapesti mesék. Jókai és az Osztrák-Magyar Monarchia ... 125 amint azt némely kortársak meg is tették. Ám nem így döntött, mert ő a közéletnek is a különleges napjait akarta ábrázolni: a képviselőválasztást, illetve a királykoronázást. Jókainak az ünnepek iránti előszeretetét részben megmagyarázza az, hogy ezek az alkalmak szerinte mindennél jobban jellemzik a budapestieket. Az itt élő emberek véleménye szerint egyedülálló módon szeretnek ünnepelni, és minden alkalmat megragadnak, hogy ezt a szenvedélyüket kiélhessék. Erről így ír a Közlakomák, mulatságok c. részben: „Budapest közönsége híres a vendégszeretetéről. Minden nemzetbeli celebritást, ki a magyar fővárost meglátogatja, a legszívesebb előzékenységgel fogadnak itt. Külföldi írók és művészek, költők és tudósok, hygieniai, omithologiai, statisztikai és más tudományos kongresszusok minden nemzetbeli tagjai, stb. egyenlő testvéries fogadtatásban részesülnek; bárhová mennek, ünnepeltetnek; tiszteletükre díszlakomákat rendeznek, s azokon a magyarok az idegeneket saját nyelvükön köszöntik föl, míg az idegen hálából viszont magyar szavakban rögtönöz viszonzást. Általában a díszlakomák rendezésében Budapest kiváló helyen áll. Nincs nevezetes esemény, örömhír, író, színész, közhivatalnok jubileuma, hogy az lakoma nélkül lefolyjon, s ha országos csapás jön: árvíz, tűzveszélyek, vagy külföldi nagy szerencsétlenség, földrengés, hajóelsülyedés: akkor meg a szenvedők fölsegélésére rendeznek itt hangversenyt, tombolát, hölgybazárt, s ennek a vége is díszlakoma. S ezeknek a becsét a pohárköszöntők sora határozza meg, miben hazánkfiai valódi virtuózok. Oly emberek, a kik máskor hallgatagok, pohárköszöntéskor Demosthenesekké válnak; komoly férfiak ajkáról szikrázik a humor; a vége a toastnak a vendégsereg üdvrivalgásába vész el. S ha már a közlakomákról szóltunk, a rokontermészetü bálokat se hagyjuk említetlen...” A témák és helyszínek kiválasztásában Jókait nyilván írói szempontok is vezették. Egyrészt látható előszeretettel döntött olyan helyszínek mellett, amelyekhez személyes viszony fűzte, s amelyeket ezért igen plasztikusan tudott ábrázolni. Ennek legékesebb példája a szövegben a kimerítően tárgyalt Svábhegy: Jókai attól fogva, hogy feleségével telket és házat vásároltak itt 1853-ban, idejének nagy részét töltötte itt részben kertészkedéssel, részben írással. Ugyancsak az író tollára kívánkoztak a színesen leírható, festői és/vagy mozgalmas témák; a „városi folklór” iránti érdeklődés mellett ezért foglakoztathatta a pünkösdi búcsú, a vurstli, a duna-parti piac vagy a kocsikorzó.
