Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Budapesti mesék. Jókai és az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
124 Város, kultúra, közösségek mindszentek napjáról. Majd társadalmi és politikai élet címszó alatt egy képviselő-választás fordulatos elbeszélése következik. Végül, négy és fél oldalon keresztül, Ferenc József királlyá koronázásának ceremóniáját és az azt kísérő tömeges ünneplést ábrázolja egy nagy tabló keretében. Jókai meglehetősen szabad kezet kapott, amikor azt kellett eldöntenie, miről is írjon „budapesti élet” címszó alatt. Érdemes tehát elidőzni annál a kérdésnél, hogy vajon miért éppen a fenti témákat és helyszíneket tartotta figyelemre érdemesnek. Az elkészült fejezet ugyanis legalább annyira tükrözi Jókai egyéniségét és írói szemléletét, mint amennyire árulkodik arról is, hogy az egész kötetet milyen célra szánták. Jókai Budapest-leírását olvasva a gyanútlan olvasónak az az érzése támadhat, hogy Budapesten az élet csupa ünnep-, vagy legalábbis pihenőnapból áll. A kivételes, emlékezetes napok, események határozzák meg az összképet. A másik meghatározó szempont: a nyilvános tér. Budapesti élet - „népélet” - Jókai szerint leginkább az, ami kint az utcán, a szabadban zajlik, vagy ha nem kint a szabadban, akkor legalább a sokaság szeme előtt. Jókai leginkább a bámészkodó néző szemével láttatja a nyilvános eseményeket. És még csak nem is mindig ugyanannak a nézőnek a szemével. Elbeszélésére valamelyest rányomja a bélyegét azoknak a társadalmi rétegeknek a nézőpontja, akiket angolul leisure class-nak szokás nevezni. Azaz olyan társadalmi osztálynak, melynek tagjai ráérnek: ráérnek társasági életet élni, bankettekre, kiállításokra járni, élvezni a Margitsziget szépségét és így tovább. De azért Jókai Budapestjén nem csak ők a szemlélődök. Mint az író maga is elmondja, a bámészkodás kölcsönös: a városligeti vurstliban a nép a főszereplő, és az elegáns világ a néző, a korzón fordítva: „a creme a szereplő és plebs a néző”. A kor embere, akármely réteghez tartozott is, sok idejét töltötte azzal, hogy látványos, nyilvános eseményeken, vagy akár csak az utcán bámészkodóként vett részt.17 Jellemző módon az ünnepek, politikai események közül is csak azokat méltatja figyelemre Jókai, amelyek nagy, nyilvános ünnepségekkel, utcai eseményekkel járnak. A családi körben megült fontosabb ünnepeket - karácsony, húsvét - egyáltalán nem tárgyalja, alighanem azért, mert azok - ki nem mondott szelektív szempontjai szerint - a magánélet részét képezik. Ugyanez a helyzet az Ájtatosság címszó alatt tárgyalt vallásos élettel. A személyesebb, meghittebb vallásossággal nem foglalkozik, kizárólag a nagy körmenetekkel és látványos templomi rítusokkal. Jókai egyfajta városi folklórt akar itt megragadni, ami illik is Az Osztrák-Magyar Monarchia-könyvsorozat koncepciójába, hiszen annak kötetei minden vidék, etnikum szokásait, ünnepeit részletesen ismertetik. Miért éppen a nagyvárosi „népszokások” hiányoznának? A politikum szintén ünnepi mezben jelenik meg. Jókai dönthetett volna úgy is, hogy bemutatja az országgyűlés egy napját; lehetett volna erről is szellemesen, szórakoztatóan, ironikusan írni, 17 Ld. GYÁNI 1999.
