Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Budapesti mesék. Jókai és az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Budapesti mesék. Jókai és az Osztrák-Magyar Monarchia ... 119 Jókai szerepe A magyar kiadásnak, mint arról már volt szó, Jókai Mór lett a főszerkesztője, emellett pedig egyes fejezeteket saját maga írt. Annak, hogy a választás Jókaira esett, számos oka lehetett. írói hírneve nemcsak Magyarországon volt óriási, de a császári családban is tisztában voltak jelentőségével, s ennek megfelelően nagyra becsülték. Jókai ezenfelül szerkesztőként is sok évtizedes tapasztalattal rendelkezett. Már huszonkét éves korában, 1847-ben az Életképek című lap szerkesztőjeként működött; a forradalom és szabadságharc alatt az Esti Lapok és a Pesti Hírlap redaktora lett. Az ötvenes évek közepétől a hatóságok megint engedélyezik számára, hogy szerkesztői megbízatást vállaljon, így ettől fogva több lapja is indul: 1856-ban a Nagy Tükör című szatirikus lap, 1858-ban ennek utódja, az Üstökös, 1863-ban a Hon, 1867-ben pedig az Igazmondó. Több politikai rendszerváltozáson edződött lapszerkesztőként Jókainak abban is nagy rutinja volt, hogy bizonyos felsőbb elvárásoknak hogyan kell megfelelni úgy, hogy közben az olvasóközönség különféle rétegeinek érzékenységét se sértsék. Érdemeiből az sem vont le, hogy a hetvenes évek végére valójában már nem túlzottan törődött lapjaival. Jókait alighanem személyes okok is motiválták akkor, amikor elvállalta a magyar kötetek főszerkesztői megbizását. (Rudolf először 1884-ben kereste meg Jókait levélben.) Akárcsak Rudolf főhercegnek, aki a valóságos politikai és közéleti cselekvés elől elzárva, mintegy pótcselekvésként vetette bele magát Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben létrehozásába, Jókainak is jól jött ez a nagyszabású feladat, írói pályájának delelőjén túl volt, és bár a kilencvenes évek elején bekövetkezik még egy jelentősebb szakasz, amelyet az irodalomtörténészek „ajándék esztendőknek”, „harmadvirágzásnak”, „megújulási kísérletnek” tekintenek,7 abban egyetértenek, hogy a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években Jókai nem alkotott igazán jelentősét. Politikai pályafutása az 1870-es évek közepétől ugyancsak egyre kevesebb örömet jelentett az író számára. Jókai 1861-ben, majd 1869-től kezdve jó néhány cikluson keresztül volt országgyűlési képviselő, de politikai pályáját több meghasonlás kísérte. 1848-ban a márciusi ifjak egyikeként vett részt a forradalomban; az 1848^49-es eseményekben való részvétele miatt a szabadságharc bukása után egy darabig bujdosni is kényszerült. Az 1861-es országgyűlésen a határozati párt tagja volt, tehát azé a párté, amely a magyar függetlenség kivívását tűzte ki célul, az 1848. áprilisi törvényeket minimális kiindulási alapnak tekintette, és nem ismerte el legitim uralkodóként Ferenc Józsefet. A kiegyezés után ellenzéki képviselő lett, a balközép párt tagja. Pártjának vezére, Tisza Kálmán 1875-ben úgy döntött, hogy eredeti programját részben feladva fúziót hoz létre a kiegyezést megteremtő Deák-párttal. Jókai úgy hitte, 7 Ld. például NAGY 1999. 99. p.
