Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)

II. Város, kultúra, közösségek - Határátlépők. Két magyar müvészfejedelem pályájának társadalomtörténeti elemzése

114

Város, kultúra, közösségek

értesült a tervezet vadászatról, szólt a főhercegnek, hogy kérjen gróf Andrássy Gézától egy meghívót részére a vadászathoz, amin ugyan nem vadászként szeretne részt venni, hanem passzionátus állatszobrászként egy medvét szeretne gipszbe önteni, és azt később lemintázni. József főherceg megígérte, hogy közbenjár annak érdekében, hogy Stróbl a vadászaton jelen lehessen.”19 A művész fia említi még, hogy Stróbl több ízben volt gróf Teleki László vadászvendége, ám e helyt sem annyira apja trófeáiról ír, mint inkább arról, milyen rajzokat készített a mester a vadászat során.20 Stróbl Alajost sejthetően inkább a vadászat arisztokratikus jellege vonzotta, mintsem a vad elejtésének izgalma.

Végül mindkét művész számára a társadalmi ambíciók beteljesülése volt az a pillanat, amikor elnyerték a nemesi címet: László Fülöp előneve „lombosi” lett, Stróblé szülőhelye után „liptóújvári”. László Fülöp második hazájában, Angliában is megőrizte ezt a társadalmi rangot, ami nyilván összefüggésben állt az angol művészeti elitben betöltött pozíciójával is. Társadalmi státuszát jelzi, hogy fia angol bárónőt vett feleségül.21

19 Stróbl 2003.78. p.

20 Stróbl 2003.81. p.

21 Ld. az Edvi Illés Aladáréknak szóló esküvői meghívót. MNG ADATTÁR 3715/939. 14.