Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Egy kettétört tudóspálya. Ungár László vázlatos életrajza
EGY KETTÉTÖRT TUDÓSPÁLYA UNGÁR LÁSZLÓ VÁZLATOS ÉLETRAJZA Olvasónapló-töredékek Közel 30 esztendeje, szinte még gyerekfejjel kerültem a főváros levéltárába dolgozni. Bár érdekelt a történelem „mint olyan”, nem készültem történésznek. Alig telt el egy év, és olyan munkahelyi légkörben találtam magam, ahol voltak ugyan viták, villongások, sőt..., de mindenért kárpótolt az a szellemi közeg, amely hosszú távon, és talán véglegesen is meghatározta érdeklődésemet. Ez a közeg szakmai értékrendet sugallt: ahelyett, hogy „rakd ide vagy oda az iratot”. Arra kaptuk ösztönzést, hogy „ értsd meg az iratot, az írást, és úgy keresd meg a helyét a rendszerben, ezáltal megértheted a levéltár rendszerét és szerepét is. ” Először Bácskai Vera oltotta belém ezt a szemléletet. Újabb fiatal munkatársak Lengyel György, Gyáni Gábor, Hegedűs József, majd mások - is bekapcsolódtak a „kávézásokba”, amelyek így egy szakmai műhellyé váltak. E beszélgetések során hallottam először emlegetni Ungár László mint „újra felfedezendő” történész nevét. Az idő tájt, amikor elkezdtem hagyatéki leltárakkal, azok tartalmával és értékelésével foglalkozni. így tehát értelemszerűen elsőként a „Szempontok a magyar polgári osztály kialakulásának vizsgálatához” című tanulmányát vettem a kezembe. Lenyűgözőnek találtam, hogy igen feszes szerkezetben, a folyamatokat pontosan megragadó nyelvezettel beszél olyan kérdésekről, mint a társadalom rétegződése és differenciálódása, ennek finom eltolódásai stb.; hogy nem korszakhatárokban gondolkodik, mert a történeti jelenségek nem ismerik a történetírói korszakokat. Például: „Ez utóbbiak [ti. a céhbeliek - G. I.] mindenesetre a polgárság legállandóbb elemét képviselik a rendi Magyarországot ért forradalmi jellegű változásokig. A földtől még nem szakadtak el; szőleiket maguk és legényeik művelik .........Fejlődési lehetőségük e kettősség mi att vajmi csekély. Ilyen és hasonló, a körülményekbe való beágyazottságot mindig hangsúlyozó politikai és gazdasági helyzetképekbe illesztve mutatta meg a gazdaságilag előretörő polgárság néhány kiemelkedő alakján keresztül, mit is értünk polgárosodás alatt, a középkori polgár jogi státusával ellentétben. Forrásai között szinte kizárólag „elsődleges”, levéltári források szerepeltek: hagyatéki 1 1 Ungár László: Szempontok a magyar polgári osztály kialakulásához. Századok 1942. 7-8. sz. 313. p. 213
