Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Óbuda lakosságának rétegződései a 18. század végén
ÓBUDA LAKOSSÁGÁNAK RÉTEGZŐDÉSEI A 18. SZÁZAD VÉGÉN* Óbuda a 18. század végén lakossága számában és összetételében egyaránt egy jelentősebb mezőváros képét mutatta. Lakóinak száma - Kecskemét, Nagykőrös, Vác és Cegléd után - a megye ötödik településévé emelte, amely azért is jelentős tény, mert két jelentős szabad királyi város közvetlen szomszédságában feküdt. Az 1784—1787. évi józsefi népszámlálás 5804 személyt regisztrált tényleges népességként, amelyből 535 főt a 18 év alattiak alkottak, tehát a felnőtt lakosság 5269 főre tehető. Eltek itt a török harcok után visszatelepült református vallású magyarok, a három telepítés során különböző tartományokból ideérkezett katolikus németek, és végül folyamatosan mozgó népességként kell említenünk a jelentős létszámú zsidóságot is. Igazgatásilag a település két, igen eltérő jogokkal felruházott községre oszlott, miután a 18. század végén a zsidóság - jóllehet csak rövid ideig és bizonyos keretek között - önállóan intézhette közösségi és egyéni ügyeit. Az ekkori zsidó közösség létszáma 1649 személyben (285 család) határozható meg.* 1 Az alábbi dolgozatban a keresztény lakosság összetételének és rétegződésének vizsgálata során kapott eredményeket foglaljuk össze. A házak tulajdonviszonyait elemezve megállapíthatjuk, hogy az 1788/1789- ben összeírt adózó lakosság túlnyomó részét kitevő keresztény adózók házai mellett, mindössze 15 középületet jelöltek meg az összeirók, és a zsidóság is csupán 19 házat birtokolhatott a városban. Az általunk vizsgált korszakban a lakosság keresztény része 4155 főre tehető. A jobbágyok lényegében állandó száma mellett a 18. század végén hirtelen 30%-kal megugrott a házas zsellérek száma, amely - újabb parcellázások nélkül - csakis az amúgy sem nagyméretű telkek aprózódásával járhatott együtt, miközben a házatlan zsellérek száma megnégyszereződött ( 1. táblázat). * A dolgozat az OTKA 506. számú, „Nagyvárosi társadalmi szerkezet Magyarországon az iparosítás előtt” című kutatási program (1991-1994) keretében készült kézirat része. Szervesen kapcsolódik a szerző ugyanezen konferenciasorozat keretében tartott korábbi előadásához (Gajáry 1995.). A program keretében készült tanulmányok egy része megjelent: Fazekas 1996. 1 Gál 1992. 13. p. 175
