Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
A pesti Hupf-Mayerhoffer család. A társadalmi átrétegződés egy tipikus esete a 18–19. században
selyemgyáros gyermekei, a többiek leszármazottak nem sikerült fellelnem és azonosítanom a városban. Wagner gyermekeinél is érezhető e tendencia, hiszen Ignác - miként Aloysia férje is - tisztviselő. A másik két lány férje egyéb adatok hiányában éppúgy lehetne jómódú mint szegény, bár ékszerészként talán az előbbi feltételezésnek van több létjogosultsága. Az ötödik, a középsőnek feltüntetett Józsefről pedig biztosan tudjuk, hogy 1832-ben még erősen érdekelt volt apja gyárában, s e minőségben kapva polgárjogot, csak később - feltehetően csődbejutásuk, vagy tönkremenetelük után - „váltott pályát”. Uhl Antal gyermekeiről még ennyit sem tudunk. Bár Mátyás fia még házat birtokolt a városban, de József 40. évén túl is csak kőfaragó legény volt Miskolcon. Ez a változás régóta ismert, már Marczali Henrik is felhívta rá figyelmünket: „ ... a kormánynak tendentiája is az, hogy lehető állandókká tegye a városi hivatalnokokat, és természetes, hogy magok a már hivatalviselt családok is azon vannak, hogy kiváltságos állásukat megtartsák, a városokban lassankint külön hivatalos arisztokrátia keletkezik. Ez azon van, hogy a városnak beneficiumait mind jobban a maga saját hasznára zsákmányolja ki. Az egyenes sikkasztás eseteitől eltekintve is, nagyon sok jele van az ilyen patrícius garázdálkodásnak, mely az ager publicust saját birtokának nézi. ”3 A fentiekből látható a foglalkozási átrétegződés, de a Marczali által megfogalmazott törekvés azáltal válik igazán képletessé, ha hozzátesszük, hogy az első nemzedékek majdnem minden tagja választópolgár (százados, külső tanácsos) volt, sőt, Mayerhoffer János még a szószólói tisztet is betöltötte néhány évig. így csak Hupf Tamás és Mihály fia nem viselt hivatalt, ám ők a céhes szervezetbe nem tartozó mesterek voltak, és így jobban kívül álltak a város igazgatási feladatain, saját érdekeik „hivatali” védőrendszerén, mint bárki más e családban. Korai orientálódásukat mutatja viszont Barbara, akinek második férje harmincadhivatali ellenőrként halt meg. Annyi mindezekből érzékelhető, hogy a Hupf-családban a hivatal vonzása inkább csak átmenetinek tekinthető, míg a Mayerhoffer-Neumayer családokban uralkodóvá vált e tendencia.4 * * * A hagyatékok értékben legtekintélyesebb részét korszakunkban az ingatlanok tették ki. Ez a 18. század folyamán már gyakran spekuláció tárgya volt, bár e 3 4 16 Marczali 1885. 1. köt. 182. p. Duliczky Józsefet - aki második felesége révén került a vizsgálatba - hűtlen pénzkezelés miatt elmozdították állásából. Lásd Schmall 1899. 1. köt. 192. p.
