Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
A pesti Hupf-Mayerhoffer család. A társadalmi átrétegződés egy tipikus esete a 18–19. században
jelenség a század középső harmadában még nem érzékelhető a családnál. A házingatlanok a harmadik generációig megmaradnak a családon belül, számuk csak gyarapszik. Érdekességként tekintsük át két ház értékváltozásait az évtizedek folyamán, amelyek az első nemzedék két tagja révén kerültek a családi „láncba”.5 A Fehérhajó utca 10. számú telken álló házat Flupf Tamás 1739-ben még 800 ft-ért vásárolta meg, halálakor ugyanezt 8000 ft-ra értékelték fel. Az ingatlant gyerekei, József és Erzsébet örökölték, de 1782-ben, amikor ezt telekkönyvezték, már csak az utóbbit jegyezték be. E mögött valószínűleg a testvérek megállapodása állt, hiszen József hagyatékában már utalásban sem szerepel. 1791-1793 során már 12 000 ft-ot meghaladta a ház becsértéke, majd 1794-ben 14 100 ft-ért Argir Döme vette meg az újabb örökösöktől. A Reáltanoda utca 8. szám alatt állt ház már 1833 előtt Mayerhoffer András tulajdona volt. A telekkönyvi bejegyzésekben nem követhető nyomon, hogy halála után az ingatlan hogyan öröklődött, és milyen értékben számították. Erre csak a leltárak utalnak: 1786-ban 1659 ft volt, 1791-1793 során már 9000 ft-ot is meghaladta a becsértéke, és Mayerhoffer Anna javára jegyezték be 10 000 ft értékben. Anna már 1800-ban 9500 ft-ért eladta annak a Duliczky Józsefnek, aki özvegysorsra jutva később unokahúgát, Neumayer Barbarát vette feleségül, de hagyatékában e háznak már nincs nyoma. Építési iratok hiányában azonban nem jelenthetjük ki, hogy az említett házak ugyanazok voltak. Lehet, hogy ugyanazon a telken két ház is állt. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy tulajdonosuk kőművesmester volt, tehát a karbantartáson kívül kisebb-nagyobb átalakítások, emeletráépítések emelhették az értéket. Az, hogy ezek a munkák valójában arányban álltak-e a hirtelen áremelkedéssel, ma már szinte lehetetlen megállapítani. A későbbiekben a házak csak egy-egy nemzedék során bukkantak fel, és az örökösök igen hamar túladtak rajtuk, ugyanakkor a spekuláció sem volt ritka: Neumayer Miklós és Wagner Ignác is birtokoltak lakóházat rövidebb ideig, és jelentős felárral értékesítették azokat. Mayerhoffer Anna örökrészeinél is hasonlókat tapasztalhatunk, jóllehet pedig ez esetekben házingatlanokról volt szó, nem pedig szőlőterületekről, amelyek a spekuláció elsődleges tárgyát képezték. A csepeli és budaörsi szőlők telekkönyvi követésére mennyiségük és szétszórtságuk miatt nem vállalkoztam, hiszen a reformkorig minden család ren5 Az átszámozásokból adódó esetleges félreértések miatt az ingatlanok mai helyét adom meg. A telekkönyvi források közül felhasználtam még: BFL IV. 1215.a. Pest város telekkönyvi iratainak gyűjteménye. Telekösszeírások, 1820-1870.; BFL IV. 1215.f. Pest város telekkönyvi iratainak gyűjteménye. Telekkönyvek, 1694-1821., a Zaiger 3. kötet minden vonatkozó bejegyzését. 17
