Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Óbuda mezőváros lakosságának foglalkozási összetétele a 18. század végén
ÓBUDA MEZŐVÁROS LAKOSSÁGÁNAK FOGLALKOZÁSI ÖSSZETÉTELE A 18. SZÁZADVÉGÉN Óbuda mezőváros a kamarai uralomhoz való tartozása idejétől látszólag egyetlen, egységes település volt. Az, hogy ennek ellenkezője valójában nem bizonyítható, még nem cáfolat a kérdésre. 2 évtizeddel ugyanis a kamarai megváltás után a helyi, igen erős zsidó község kiharcolta önállóságát, és így - a türelmi rendelet után évtizedekig - a község két igazgatási részre oszlott: a keresztény, illetőleg a zsidó községre. Természetesen a két igazgatási fórum messze nem bírt egyenlő ranggal, de a zsidóság jelenlétének és erős hatalmi befolyásoló szerepének e tény ékes bizonyságát adja. Ez a zsidóság nemcsak a maga köreiben, hanem a város iparában és kereskedelmében is jelentős befolyással lehetett. A hitközség fennmaradt dokumentumai azonban egyelőre feldolgozatlanok, így erről további információnk nincs. Vizsgálódásunk tárgya az alábbiakban egy olyan összeírás, amely a szokásosnál gazdagabb adatok tárházával szolgál a kutatónak, és a „tisztán kamarai” igazgatás félidejében készült, mégpedig adóösszeírás céljából.1 A forrás adatgazdagsága szempontjából elsődlegesen kiemelkedő, hogy jelzi az adózó személyek foglalkozását is, amely igen gyakran hiányzik e forrástípusból. Az alábbiakban elsődlegesen ezen adatcsoport elemzésének egy lehetőségét szeretnénk bemutatni. A település adózó lakosságának száma erősen hullámzó tendenciát mutat ( 1. és 4. táblázat). Természetesen tudjuk, hogy a dikális összeírásokból mindig kimaradtak az adófizetésre nem kötelezett nemesek, papok, tanítók, gazdatisztek, községi alkalmazottak és tisztségviselők, cselédek, béresek, pásztorok, iparos legények és inasok, valamint a vagyontalanok, de a néhány éven belül történő ilyen erőteljes hullámzás ezzel éppúgy nem magyarázható, mint azzal sem, hogy a különböző célú forrásokat eltérő pontossággal készítették. Ugyanakkor fontos rögzítenünk, hogy az adózók számának változása elsődlegesen az újonnan betelepülőket érintette, akik természetesen kivétel nélkül házatlan zsellérek voltak. Előreláthatólag ezt a tendenciát bizonyítja az 1789. évi, jelenleg feldolgozás alatt álló összeírás adatsora is. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a birtokstruktúra is változik majd e folyamat során. A jobbágytelkek száma ugyan csökken, de az átlagos telekméret is kisebb lett: míg 1772-ben mindössze 3, 1828-ban már 17 1 Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) V.l.j. Óbuda mezőváros tanácsának iratai. Állami adóösszeírások 1776/1777. 129
