Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén
Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén 49 laljon, és „ha valami egyesség történik, melly teherrel jár, azt csakis Péter Úr rovására történhessék”.45 A frontvonalak tehát nemcsak a Kállay-család és a Reisner örökösök között húzódtak, hanem a Kállay-család és a parciálist birtokló pereskedő felek is szembekerültek egymással, valamint a Kállay-családon belül szintén komoly ellentétek alakultak ki. S itt nem Kállay Péter és a többiek viszálya volt az egyetlen. 4. Kállay Emánuel, a napkori ágból származó újabb családigazgató (1814-1886) az 1860-as évek elején keményebb fellépést ígért az elhúzódó ügyben. A család ügyvédjével, Rózsa Istvánnal ismét Bécsbe látogatott, s ekkor készült az egész eddigi ügymenetről már többször idézett Rózsa-féle tényvázlat. Emánuel Bécsben és Pesten új ügyvédet fogadott, s nem csak a Péter elleni határozottabb harcra sarkallta őket, hanem azon családtagok ellen is szankciókat kívánt, akik valamilyen okból kezdetben ugyan támogatták a parciális kölcsön ügyét, de később fokozatosan kimaradtak a dologból. Az 1864. július 20-án Nagykállón tartott családi gyűlésben terjesztette elő javaslatait, amely azokat el is fogadta. Ennek fontos része volt, hogy hozzanak létre e célból egy „közös pénztárat”, és ennek kezelésével és az ügyek vitelével egy családtagot bízzanak meg. Ez utóbbinál Kállay Ubaldra esett a választás.46 S ugyan a határozatokat a jelenlevők elfogadták, a pénztárba beadandó összeg nem akart csordogálni. „Mert bár a határozat minden egyes családtagnak megküldetett, ezen felől mindenki általam a reá eső mennyiség tudatása mellett illetősége befizetésére két ízbe felkéretett, nem jött be annyi mellyből [sic!] az Medve Kálmán Ügyvéd Úr részére határozott egyszáz ftot kifizethettem volna...” - panaszkodott a családi ügyvivő, és bizalom híján leköszönt tisztségéről.47 Másnap ugyanezt mellékletekkel a családigazgatónak, nászurának is megküldte, a korábbinál kiábrándultabb hangon: „Miután az Atyafiaknak hasztalan irkáltam még válaszokra se méltattak, miután személyesen is mind híjába szollongattam úgy szólva fúlök bottyát se mozdították, - nem lévén kezeim között se közös pénz, de magam se vagyok azon hellyzetbe [sic!] hogy a család részére előlegezést tenni képes lennék, de még hónapig itt lakos nem is leszek, e nagy felelősséggel járó ügyet tovább semmi szín alatt nem viszem...” S még hozzátette: „...intézkedgyetek még lehet, mert attól lehet tartani, hogy gyermekeink s még magunk is a kurtábbikat húzhattyuk.” [sic!]48 45 MOL P 343 38. cs. 5. t. 45. Szajbély Frigyes, Pest, 1852. június 22. 46 MOL P 343 38. cs. 5. t. 123-126. Az 1864. július 20-i családi gyűlés jegyzőkönyve. Jegyezte Rózsa István. A család igazgató úgy érezte, hogy „ő halmozott magány családi dolgainál fogva nem rendelkezhetik annyi idővel, hogy ezeken fölül még a most érintett perek menetére is kellő pontosságot fejthessen ki.” Uo. Az orosi ágból származó Kállay Uhui (1818-1903) helyzetének jellemzésére elég annyi, hogy apósa (felesége apja) Kállay Péter, násza (leánya férjének apja) pedig Kállay Emánuel volt. 47 MOL P 343 38. cs. 5. t. 132. Kállay Uhui, Oros, 1864. november 14. Tisztelt Úri Atyafiak! 48 MOL P 343 38. cs. 5. t. 128. Kállay Uhui, Oros, 1864. november 15. Kedves Nászom! Uhui fenntartotta állandó lakását Kassán.
