Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867-1878) 97 A kartellbanktól az Osztrák-Magyar Bankig Mint az 1873 január-februári tárgyalások jegyzőkönyvéből is látható volt a jegybanki kiegyezés keresztülvitelének a kulisszák mögött, már igazából csak két közbülső megoldása került szóba. Nem csoda hát, hogy a krach sokkjának és az államcsőd veszélyének elmúltával újra ezekhez az álláspontokhoz lehetett visszakanyarodni. Bár az érintkezés a két PM között a valutaügyben közben sem szünetelt, a bankkérdéssel kapcsolatos tárgyalások újraindítása Széli Kálmán pénzügyminiszterségéhez kötődött. Kinevezése után néhány hónappal, már 1875 júliusában osztrák kollegájához küldött átiratában a valuta- és bankkérdéssel kapcsolatban felelevenítette a kartellbank tervét. A hetvenes évek közepére lényegesen megváltoztak a politikai forgószínpad díszletei. Több, mint egy év telt el azóta, hogy Ferenc József Tisza - akkor még eredménytelen - audienciáján kijelentette, hogy a bankkérdést „soha sem tartotta politikai kérdésnek,... csupán nemzeti gazdászati szempontokat tartva irányadóul; s ha kell, külön nemzeti bankot állíttat fel”.80 De azon is túllépett a politikai idő, hogy Tisza Kálmán az 1875. évi költségvetés vitájában - még mérsékelt ellenzéki politikusként - hitet tett az önálló magyar bank alapítása mellett.81 Megtörtént azóta a Deák-párt és a Balközép fúziója és megalakult a Szabadelvű Párt. S bár Tisza még csak belügyminiszterként, de belépett a kabinetbe. Az új körülmények között Széli kartellbank javaslata nyilvánvaló kompromisszumot tükrözött. Folytonosságkeresést a múlttal, hiszen az 1872 őszi közös minisztertanács határozataira hivatkozott. Önálló magyar bankot kívánt teremteni, de „a legközelebb álló” ONB részvényesei által. Egyszerre próbált megfelelni „a magyar korona államjogi helyzetének” és a „gazdasági viszonyoknak”.82 Eszerint a 90 milliós alaptőkét 100 millióra kellene kiegészíteni, amiből 30 milliót „különítenének el” a MNB részére. Az alapszabályok és az állam-bank viszonyt szabályzó megállapodások — különösen a jegykibocsátásra és a fedezetre nézve - egyeztetve lennének és a két bank közötti kartellszerződés biztosítaná, hogy azok megváltoztatása csak kölcsönös egyetértésben történhessék. De Pretis osztrák PM válaszában méltán unikumnak nevezte a tervezett bankot, kételyének adott hangot, de nyitva hagyva az utat a szóbeli konzultáció előtt.83 Már ekkor jellemző volt, hogy a kiegyezési tárgyalások folyamán a két minisztérium a nyilvánosság kizárásával folytatott érintkezéseiben a közvélemény nyomására hivatkozott. 80 A Hon, 1874. március 11. id. M. KONDOR, 1959. 128. 81 Képviselőházi Napló, 1875. február 3.295-296. „...minden esetben és minden viszonyok közt csakis egy valóban, és nem csak névleg és szfnleg önálló magyar bankot tartok olyannak, mely az ország érdekeit kielégíthesse.” Már ekkor hozzáteszi azonban: „előnyösebbnek tartom a hozzánk legközelebb állókkal a kiegyenlítést a velük folytatott háborúnál”. 82 1875. július 14. MOL K 255 PM Ein. 1089. cs. 74-86. 83 1875. augusztus 31. Uo. 114-115.
